Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

totta a maga számára Császta és Máza községek egész határára vonatkozóan a kutatási és bányászati jogot. 1895-ben Császtán az ún. csalánosi dűlőben meg is kezdte egy akna mélyítését, melyre a mázai völgyből az Adolf tárót telepítette.

121 A szászvári bányaterületen is nagy ütemben folytak a feltárási és a fejtési munkálatok. 1882-ben kezdték mélyíteni az Űj-aknát, mely 1888-ra 160 méter mélységet ért el.

122 Ujabb fejtési szintek feltárása céljából a Szentháromság aknát tovább mélyítették, mely 1893-ban 200 méter mélységet ért el, és vele hét fejtési szintet tártak fel. Ebben a mélységben a szén nagyon össze volt roncsolódva, és a tűz- és sújtólégveszély nagy volt.

123 A társulat a hetedik szint művelése folytán azt tapasztalta, hogy a széntelep terjedése meghaladja a bérelt terület határát. Ezért igyekezett azt bővíteni. 1895. április 24-én a püspökséggel pótszerződést kötött, mely az 1873. évi szerződés kiegészítéseképpen a „szászvári bányadalomhoz" csatolta Szászvár község egész területének szén jogát. A szén jogra azonban a szászvári volt úrbéres birtokosság tagjai is igényt tartottak. Ezért a budapesti bányakapitányság a társulat adományozási kérelmét 1898. június 8-án visszautasította.

124 A nevezett társaság azonban nemcsak az Északi-Mecsekben, hanem az esztergomi szénterületen is terjeszkedett, és számos bányát vont érdekeltségébe. Ezek műveléséhez azonban tőkéje kevésnek bizonyult. Ezért 1893-ban kísérletet tett, hogy az újonnan szerzett szénterületek kiaknázására részvénytársaságot hívjon létre. Ennek érdekében a Union Bankkal tárgyalt, mivel kapcsolatai a Hitel Bankkal időközben megszakadtak. A vállalat megalapítására azonban csak 1898-ban került sor, mivel a megfelelő tőkét megszerezni csak ekkor sikerült. 1897-ben ugyanis az Union Banknak a társulatnál fennálló érdekeltségét a Wiener Bankverein vette át, mely a megfelelő tőkét folyósítani hajlandó volt. Ennek partnerei, szövetségesei viszont a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. voltak, melyek ílymódon tehát a társulattal szintén kapcsolatba kerültek. Az új részvénytársaság 1898-ban azonban nem egészen a Kőszénbánya és Téglagyár Rt. elképzelése szerint valósult meg, ugyanis az új társulatnak, az Esztergom—Szászvári Kőszénbánya Rt.nek létrehozása egyben a Kőszénbánya és Téglagyár Rt.-nek megszűnését is jelentette, mivel a létrehozott részvénytársaság a Kőszénbánya és Téglagyár Rt.nek már művelés alatt álló bányáit is átvette. Az Esztergom—Szászvári Kőszénbánya Rt. 30 000 részvényéből a Wiener Bankverein, a Kereskedelmi Bank és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 14 700 részvényt vett át, a többit pedig a Kőszénbánya és Téglagyár Pesten Rt. volt részvényesei kapták. A társulat üzletvezetését a Salgó végezte. Az alapító konzorcium birtokában lévő részvényeket 1900-ban helyezték el. A Salgó 12 200 részvényt tartott meg, 16 700-at pedig 236 koronás árfolyamon aláírásra bocsájtottak. Az alapítási üzleten végeredményben 100 koronás részvényenként két év alatt 136 koronát nyertek. A Salgó az elkövetkezendő évek folyamán további részvények megszerzésével még növelte érdekeltségét, melynek következtében a hazai szénpiacon élvezett monopóliumát méginkább megszilárdította.

12

" Az Esztergom—Szászvári Kőszénbánya Rt. a szászvári üzemet 1898. december 5-én vette át. Az üzem kereskedelmi és műszaki vezetését a Salgó eszközölte.

124 Az új igazgatóság első feladataként a vitás szén jogi kérdést igyekezett tisztázni, rendezni. A perben előrehaladás azonban csak későn, 1903-ban következet be, amikor a Kúria 240/1903 számú határozatával a feleket polgári perr^r utasította. Az igazgatóság, hogy a szénjogot mindenképpen biztosít189