Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

Drecherek, Lezigerek mellett ebbe a csoportba tartozott Riegel Antal is, aki a nagymanyoki szénterület megszerzése után megyénkben, Nagymányokon telepedett le. A nagymanyoki bányászat fellendülésében jelentős szerepet töltött be. A Pécs-vidéki szénterület geológiai, természeti viszonyait nagyon jól ismerte. Dr. Peters Károly egyetemi tanár Über das Lias von Fünftkirchen című művéhez az adatokat jórészt ő szolgáltatta. Ezen túlmenően azonban Riegel tapasztalatait „.. .Peterssel nem csak közölte, hanem egyszersmind kalauza is volt".

101 A meggyorsuló kapitalista fejlődés a burzsoázia kialakulása mellett maga után vonta az ipari munkásság kialakulását is, melynek létszáma a 67 utáni fellendülés időszakában állandó emelkedést mutat. A bányavidék munkásainak létszámemelkedésében is érzékelhető ez. A szászvári üzem munkáslétszáma:

102 1869. dec. hó: 50 fő 1870. dec. hó: 67 fő 1871. dec. hó: 75 fő A nagymanyoki üzem létszáma pedig a tárgyalt időszakban 30—40 fő körül mozoghatott.

103 A bányavidék alacsony munkáslétszáma ellenére is magán viselte a félgyarmati viszonyokból eredő sajátosságokat. A szakmunkások az idegenből hozott munkásokból, a betanítottak pedig a helyi parasztság soraiból kerültek ki. A Szászváron 1850—1892-ig 1013 munkást tartottak nyilván, melyből 769 magyar, 244 pedig külföldi, főképpen karinthiai és steyer volt.

104 Riegel nagymanyoki üzeméhez szintén külföldről hozatott szakmunkásokat. A félgyarmati viszonyok nemcsak a munkásság összetételében, hanem helyzetében is éreztették hatásukat. A magyar munkásságot, s így a bányavidék munkásságát is, nemcsak a magyar, hanem az osztrák tőke is sújtotta. A szászvári üzemet birtokló Kőszénbánya és Téglagyár Rt-ot a Magyar Általános Hitelbank hívta életre. Ebben pedig a Rotschildokon kívül a magyar uralkodó osztályok tagjai is érdekelve voltak. A munkásság kiszolgáltatottságát elősegítette, hogy Magyarországon a félfeudális viszonyok miatt viszonylagos túlnépesedés állott elő. A falu elszegényedett tömegei nem juthattak földhöz, és csak kis számban tudtak bérmunkásként elhelyezkedni. E paraszti tartaléksereg lehetővé tette a vállalkozók számára, hogy a béreket jóval az ausztriai bérszínvonal alatt tartsák. A szászvári bányát birtokló Kőszénbánya és Téglagyár Rt. bányáiban a földalatti munkások szakmánybére 1,— frt-ot, a férfi napszám pedig 1,06 frt-ot tett ki.

105 A nagymanyoki üzemnél a bérek még alacsonyabbak voltak:

106 1875 90 krajcár 1876 70 krajcár 1877 75 krajcár 1878 82 krajcár 1879 96 krajcár 1880 75 krajcár A fentiek azonban csak az átlagos évi műszakbért tüntetik fel, így az idegen és a magyar munkások közötti bérkülönbséget elmossa. Az előző időszak gyakorlata, hogy az idegenből hozott szakmunkások bére a magyar mun186