Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

Az 1873-as túltermelési válság és az azt követő pangás azonban a Martinek-féle vállalkozást is csődbe juttatta. Kénytelen volt a nagymányoki bányákat 1873. február 9-én Riegel Antalnak átengedni.

67 Az ő tevékenységének eredményeképpen emelkedik ki a nagymányoki bányászat a jelentéktelenségből. Riegel morva gyáros volt, aki az 50-es évek elején jött a pécsi feketeszénterületre, és itt spekulációs célzattal szén jogosítvány okát szerzett. Az Sü-es évek elején Szabolcson vásárolt jogosítványokat, melyeket a pécsi György társaság adott el busás hasznon.

68 Megszerezte a pécsbányatelepi szénterületet is. ahol a Karolina aknát mélyítette. A szomszédos DGT versenye miatt azonban 1855-ben a bányát kénytelen volt annak átengedni.

69 Az 1867 után kitörő spekulációs láz hatására fokozta tevékenységét, melyben Barber Ágoston pesti gyáros, Grünn Zsigmond pécsi kereskedő és bizonyos üzleteiben Zsolnai Vilmos pécsi gyárossal szövetkezett. Megvásárolták a Czinder földbirtokos örököseinek bányáit, majd pedig a Franco-Magyar Bankkal együtt megszerezték a Pécsvidéki szénterület déli részén elhelyezkedő hosszúhetényi bányákat is. E spekulációs célzattal megszerzett bányák az 1873-ban kezdődő válság nyomán a „Viktória" Kőszénbánya és Kokszgyár Rt. Bécsben székelő osztrák társaság kezére kerültek.

70 Riegel a váraljai szénterületen is felbukkant. Grün Benő és Kohn Ignátz 1871. ápr. 11-én Váralja községgel haszonbérleti szerződést kötött a szénvájási jogra. A község azonban a bérlők kötelességévé teszi, hogy „szakavatott és képes bányavezetőt tartsanak saját költségükön."

71 E szakavatott bányavezető Riegel Antal lett. Amikor ugyanis a bérlők és Váralja község között 1873-ban perre került a sor, Riegel képviseli Grün és Kohn érdekeit bányaigazgatói minőségben.

72 E váraljai vállalkozás a válság éveiben szintén a „Viktória" Kőszénbánya és Kokszgyár Rt. érdekeltségébe került. Az üzem igazgatója a társulat megbízásából Riegel Antal lett.

73 Riegel Antal nyilvánvalóan spekulációs célzattal szerezte meg a nagymányoki bányákat is. Grünn Zsigmonddal társulva 1872. október 17-én a pécsi éneklőkanonokkal 50 éves bérleti szerződést kötött, melyben 750,—frt bér kifizetésére kötelezte magát. 1873. február 9-én pedig átvette a Martinek-féle bérleteket is. Ezeket a bányákat azonban nem adta át a „Viktóriának", mivel saját bányászásra alkalmasnak találta őket, sőt 1875. november 2-án az éneklőkanonoki birtok alatt lévő kőszénre is 50 éves szerződést kötött. Ennek értelmében 1000,— frt kauciót tett le, és 50,— frt évi bérleti díj fizetésére kötelezte magát; továbbá arra, hogy a termelt szén 5%-nak természetben, vagy ennek az eladási könyvekben kimutatott árát fizeti.

74 A közben megépült Dombóvár—Bátaszék vasútvonal ösztönző hatására, mely Nagymányokot is érintette, Riegel a váraljai üzemnél betöltött igazgatói állását felmondta, s a műveleteket Nagymányokon megkezdte. Már 1875 és 76-os években termeltek. A két esztendő együttes termelése 430,90 bécsi mázsa volt.

75 A két esztendő alatt termelt szén tehát csekély mennyiségű, „annak ellenére, hogy az itt meglévő előfordulásra való tekintettel a széntermelés javarésze földalatti művelésű volt."

76 Riegel Nagymányokra való költözésével 1877 május elején megkezdték az Antal táró hajtását, mely 1878 februárjára 157 méter hosszúságot ért el.

77 Az első művelésre alkalmas réteget a 78. méterben lelték meg, melynek vastagsága 3,10 métert tett ki.

78 Az Antal táróval párhuzamosan megkezdték a Karolina táró hajtását is, melynek rendeltetése azi volt, hogy míg a másik táróban a meddő munkálatok folynak, addig itt történjék a termelés. A Karolina 182