Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig A felszabadulásunk után Tolna vármegyében megélénkülő és a közelmúlt éveiben gyors üteművé váló iparosítást megyénk közvéleménye élénk figyelemmel kíséri. Főképpen igaz ez a jelenre, amikor kezdenek kibontakozni az „atommegye" terveinek körvonalai. Megyénk iparosításának azonban nemcsak jelene, jövője, hanem múltja is van, hiszen a hazai iparosodás, kapitalizálódás egyik legfontosabb alapanyagával, a kőszénnel járult hozzá — mint ahogy majd a közeljövőben szocialista iparosításunkat az atomenergiával segíti, lendíti — hazánk fejlődéséhez. Megyénk szénbányái a közigazgatási terület déli, Baranya vármegyével határos részén, a mecseki szénmedencében helyezkedtek el, Váralja, Máza és Nagymányok községek határában. Az említett szénmedencében a szénkitermelés szempontjából az idők folyamán három, térbelileg jól elkülönülő bányavidék alakult ki: a pécsi, a komlói és az észak-mecseki bányavidék.

1 A pécsi és a komlói bányavidék közigazgatásilag teljes egészében Baranya vármegyéhez tartozik. Más azonban a helyzet az észak-mecseki szénvonulatot illetően, amelyhez a megyei kőszénbányászat kapcsolódik. Ezt a területet ugyanis, amely geológiailag lényegében azonos szerkezetű, megyehatár szeli ketté, s így a kérdéses szénterület közigazgatásilag részben Tolna, részben pedig Baranya vármegyéhez tartozik (Tolna: Nagymányok, Váralja, Máza. Baranya: Szászvár, Császta, Kárász, Vékény, Magyaregregy). A megyei megosztódás ellenére azonban a fejlődés során a mecseki szénmedence északi szénvonulatán elhelyezkedő üzemek, bányák gazdasági közösséget alkottak. A Mecsek-hegységnek az északi feketeszén-területet magába foglaló északi, északkeleti része dombos vidék, amely délen a középső Mecsek, a bomosdobókő gerincére támaszkodik, északon pedig á tolnai síkságra simul. A vidék erősen tagolt, keskeny dombhátak, völgyek sűrűn váltogatják egymást. A dombhátak tengelye és a patakok folyása jórészt északi irányú. A domLvidék lábánál folyik a Völgységi patak, amely magába foglalja a délről jövő kis patakok vízét, és azt a Sióba vezeti le. A Sió szabályozása előtti időben a Völgységi pataknak meglehetősen széles, ingoványos területe volt, amely az idők folyamán hordalékkal töltődött fel, és az itteni falvak jórészt ezeken a hordalékkúpokon jöttek létre (Kárász, Vékény, Szászvár, Császta, Nagymányok). Az egyes községek területén az idők folyamán megindult szénbányászat következtében egyes helységek mellett kialakultak a bányatelepek is. Tgy Nagymányokon, Mázán és Szászváron. A mázai és szászvári bányatelepek nem a községek közvetlen közelében, hanem tőlük délre, kb. 2 km-re épültek ki, ott ahol a dombok oldalában az alsó liasz széntelepek kibúvásait megtalálták, 167