Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

ben is, általküldeni: mert ü szegénylegény módjára is tudván élni, sokat tehetne, — meg is mutatta akkor, az midőn Rabutin egyfelől, Staromberg másfelől premálta (szorongatta) vala télben; de ennek hamar kellene meglenni, hogy az túl maradni kívánó hadak s tisztek, az kiknek nagy része igaz magyar kívánna lenni, de az általgyüvetelre nem resolválhatják magokat: erősödjenek szándékokban, — látván, hogy fejek van."

w Bottyán azonban csakhamar meghalt, Eszterházy Antal pedig csapattöredékeivel céltalanul vonulgatott ide-oda, attól félve, hogy a németek elfogják vagy saját csapatai adják át a császáriaknak. A Dunántúlon maradt kuruc katonaság két tisztet küldött november elején, azzal az ultimátumszerű követeléssel: „ha ezen holnapban segétségek nem megyén, protestálnak: odahagyják, ki labanczczá lesz, ki általgyün". Ekkor még mintegy ötezren voltak, „de nincs 2 mérföldnyi szabad járások, úgy környülszoríttattak." December elején Eszterházy is átvergődött, csapattöredékek is állandóan érkeztek, karácsony táján már mintegy 2000-en voltak csak közkatonák a menekültek közt.

326 Dunántúlon pedig, így Tolna megyében is, a császáriak rendezkedtek be. Ha békésebb időszak köszöntött is a megyére, a terhek persze nem csökkentek. Már 1709. augusztus 26-án a simontornyai ostromló sereg részére vágómarhát, kenyeret, abrakot kellett szolgáltatniok a Tolna megyei falvaknak s hetelő szekereket és gyalogszeres munkásokat kellett kiállítaniuk.

327 Majd a győztes császári hadsereg tábornokai kegyetlen megtorlást helyeznek kilátásba a lakosságnak, ha a kurucokat támogatni merészeli. Különösen jellemző ebből a szempontból Siegbert Heister „Magjar Országhban tellyes hatalommal Bíró Comendirozó Generális" Győrből, 1709. szeptember 27-én Tolna megyéhez intézett parancsa. Kiáltványában örvendezve jelenti, hogy a kuruc sereget Dunántúlon teljesen szétzúzták, „azokon kívül, kik vagy Erdőkön, vagy Mocsáros helyeken mégh eddigh lappanganak"'. Hogy ezektől is megtisztítsák ezt az országrészt, „ennek az Tolna Vármegyének ez írásunkkal... ighen ighen parancsollyuk, hogy minnyájon közönség essen, és ki ki személye szerint, akarminemeő fegyvert Dorongott, és Kópiát ragadgyanak, és a nevezet Kuruczokat, Tolvajokat, és az közönséghes csendeséghnek háborgatóit, minden igyekezettel eöldözzék, vághják, és eöllyék." A lakosság nemcsak élelmet ne adjon nekik, de tartózkodási helyüket azonnal jelentse a legközelebbi őrség tisztjeinek. Az alispánokat kötelezi, hogy ez a rendelet a megyei közgyűlésen kihirdettessék, s falurólfalura körözve, minden községi bíró lássa el aláírásával és pecsétjével. Ezenkívül „mentül hamarabb azon igyekezzenek, hogy a Vármegye le íratása megh legyen, és kiváltképpen minden Faluban számszerint mennyi lakosok és Parasztok távul vagy othon léveök, és olylyan külömséghel, hol legyenek? az othon léveöknek fegyverek kinél legyenek."

w Gróf Nádasdy Ferenc 1710. május 20-án, Szombathelyről a megyéhez intézett parancsában még Heisteren is túltesz: a legkíméletlenebb terrort, akasztást helyez kilátásba a lappangó kurucoknak és segítőiknek, ha kell, egész falvakat kiírt.

329 Bár a császári hadvezetés Simontornya elfoglalása és a dunántúli kuruc haderő felszámolása után a hadsereg zömét átküldte a Duna balpartjára, a császári őrségek ellátása s egyéb élelemszállítások súlyos terhet jelentettek a megye számára. Egy összesítő kimutatás szerint pl. Tolna megye 1709. november 1—1710. április 30. közt adott: 11,673 frt 52 1/2 krajcárt „Mundt portion" (élelmezési adag) helyett (kellett volna adnia 12,415 frt 30 1/2 krajcárt) és 151