Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

puskapor-szállítmányból is 1708 áprilisában. 392 Ugyanebben a hónapban tervez­ték salétromfőző és puskaporkészítő műhely felállítását Simontornyán is, de hogy a tervből valóság lett-e, nem tudjuk. Arra viszont van adatunk, hogy Ra­butin ostroma előtt folyt puskaporkészítés a várban, mert 1707. január 15-én Bottyán írja: „Éjjel-nappal készíttetem Palotán, Simontornyán a puskaport." 293 A simontornyai őrség élelmezését Baranya, Tolna, Fejér megyéknek kellett biztosítania, majd 1708 áprilisában Eszterházy rendeletére Somogy me­gye szolgáltatásait és dézsmáját is ide kellett fordítani. Legtöbbet adott termé­szetesen a két legközelebb fekvő megye, Baranya és Tolna. Követjeik útján ezért 1709 elején panaszt is emeltek a commissáriatus ellen: „midőn megszűkül Simontornya", a két megyét csak előrántja. Eszterházy Antal pénzbevételi for­rást is akart biztosítani az őrség számára. 1708 májusában utasította Grajnert: számoltassa el Vásárhelyit, a simontornyai commissáriust a levágott marhák bőreivel, „minthogy abbul oeconomia (gazdálkodás) indíttatik a militia számá­ra." A másik bevételi forrás a várbeli korcsma volt. 1708 tavaszán Palkóvics Ferenc és Grajner Antal Eszterházy utasítására lefoglalták a szentmártoni kon­vent dázsma- és egyéb borait, összesen 365 akót, s azt Simontornyán kimér­ték. 294 Sok hiányosság volt az őrség ruhaellátásában is. Mivel a posztóellá­tást a Duna túlsó partjáról jövő szállítmányok biztosították, sok volt a panasz a katonák részéről. Horváth Ferenc simontornyai kapitány 1707. november 26-án levelet írt Bercsényinek, és ebben így panaszkodik: „Az mely mundért Excellentiád gratiájából Dunántúlról hoztam, azt lovas-compániámra kiosztot­tam és mivel Excellenciád parancsolatjából én a Compániút most is szaporí­tottam: vannak ollyanok is, a kiknek semmi mundérjok nem jutott, mivel azulta egynehány is íratta be magát. Azt is alázatosan jelentem Nagyságodnak, hogy miulta Isten Simontornyát kezünkhöz adta: annak már két esztendeje el­múlt, azulta semmi fizetést a compániám nem percipiált (kapott) ezen egy mun­déron kívül, se téli quártélya nem volt, hanem mind télen-nyáron egyaránt kell szolgálni; legszélsőbb praesidium lévén Simontornya; szüntelen való por­tyázással és passusok őrzésével kelletik ezen darab földet oltalmaznunk. Ké­rem annakokáért alázatosan Excellenciádat: méltóztassék fizetésünk felől is ke­gyelmes dispositiót tenni. Igazsággal írhatom excellenciádnak: olly szegény a katona, hogy a mundérját sem tudja mivel megvarratni." Kisebb szállítmányok néha érkeztek, pl. 1708. június 23-án Eszterházy Antal a simontornyai pattan­tyúsoknak utalványozott posztót; 1709 márciusában szintén hoztak egyenruhá­kat Simontornyára. 295 A vár megerősítésére, ellátásának biztosítására nagy szükség is volt. Mint a Dunántúl déli harmadának egyetlen kuruc kézen lévő erőssége, nagy szerep várt rá az egyre gyakoribb ellenséges támadások elhárításában. Még 1706-ban Huyn táborszernagy Pécs felől 600 ráccal megindult Simontornya bevételére, de csapatai, szokásukhoz híven, inkább rablással fog­lalkoztak s a kurucok teljesen szétverték őket. Langhorn ezredes, péterváradi várparancsnok Savoyai Jenőnek azt jelentette, hogy 400 ember, 2 tiszt és 2 zászló veszett el. 296 Sokkal nagyobb veszély fenyegette Simontornyát, amikor a császá­ri hadvezetés elhatározta, hogy koncentrált támadást indít a Dunántúlon a kurucok ellen. A támadás egyik fontos célkitűzése volt Simontornya bevétele. 142

Next

/
Thumbnails
Contents