Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

akik emlékeztek falujuk múltjának kiemelkedő eseményeire, ilyen válaszokat adtak :Madocsa: „1703dik Esztendőbenn ki ütött a Ildik Rákótzy Ferentz Lázzadása, s tartott 17Ildik Esztendeig, melly idő alatt ezen Helység is sokat szenvedett mind a' Rátzok miatt, kiknek Gyeneralissa, Szabó Benits nevezetű Madotsai Bírót fel is akasztatta, mind a' Leopold Császár pártjánn lévő Magyaroktól, kik Labantzoknak neveztettek. Mind pedig a' Rákótzi Seregéhez tartozott katonáktól, kiknek ezenn a' tájjon ama' híres Vak Battyányi volt Gyeneralissok..." öcsény: 300 forintra becsülték a császári katonaságnak adott élelmet. „A Duna Szigetiben tsavargó, húzó, vonyó Rácz Haramiák vontának erő hatalommal rajtunk néhány száz forintokat. Az Magyar Kurucz Haramiák meg fogván Földes Urunkat Froser Györgyöt, és vontának érette mi raitunk 3 száz forintokat Anno 1708." Mindezek következtében 16 kenyeres gazda ment el 3aranyába, Tolnára s egyéb helyekre. Tolna: „Rákótzi revolutioja alkalmatosságával meg fosztattván Tolna Lakóssaitul, sok féle Német Nemzet szálta meg..." A török kiűzése után gróf Vallis György lett a helység földesura, „ki nem szenvedhetvén a Reformátusokat, kik Pápistákká nem lettek, ki űzte, kik is azután Rákótzi revolutioja alkalmatosságával a Bátskai Rátzok kegyetlensége miatt meg üresedett Helységekbe, Bogyiszló, Dets, öcsény és Pilisre vették lakásokat, Bogyiszlón még mostanában is meg vagyon azon pohár, mellyel Rákótzy idejében áldoztak." Decs: „A Határjábann találtatnak ezen Helységnek régi Omladékok az egyik Ete, mely hajdann falu vagy Város volt, mely Rákótzi zenebonája alkalmakor az alsóbb vidékről feljövő Servianusok vagy Rátzok által pusztíttatott legyen el..." Gerjen: „...valamint a Kurutz által is lakhelyekben háborgattattván, sok az elől, túl a' Dunára vette magát. A Kurutz Nemzetből, mint Hagyomány szeréntt tudni lehet, Hatann, itt meg is telepedtek, kiktől szármozott familiák, most e jelenvaló időben is meg vágynak".™ A kép, ami ezeknek az adatoknak az alapján kirajzolódik, élesen elüt a Thaly Kálmán munkái nyomán a közvéleményben kialakult csillogó képtől. A valóságot akkor kapjuk meg, ha mindkét színt felhasználjuk: a szabadságharc nyolc éve alatt az ország nagy erőfeszítést fejtett ki a függetlenség kivívására, a harc terheit, a háború sok nyomorúságát azonban elsősorban a parasztságnak kellett elviselnie. Az ő tudatukban hosszú időn keresztül ez a kép maradt fenn, s ezt még akkor is természetesnek kell tartanunk, ha figyelembe vesszük, hogy az egyház, az iskolák és a hivatalos történetírás 1848-ig mindent elkövetett, hogy megerősítse a Rákóczi szabadságharc negatív képét. Bottyán hidat épít Dunaföldvárnál. A kurucok harcai az átkelőhely megtartásáért (1706) Bottyán 1705 novemberében—decemberében kiverte a Dunántúl nagyrészéről a császáriakat, elfoglalta a legfontosabb várakat, de a rég várt nyugalom nem érkezett el, Tolna megye népe részére sem. 1706 elején hírek érkeztek arról, hogy a rácok ismét gyülekeznek a Dráva mentén, nyilván azzal a céllal, hogy Simontornya—Földvár irányába nyomulva, gátolják és megszakítsák a kurucok összeköttetési vonalait. Ugyanakkor folytatódtak a komoly panaszok a kuruc csapatok garázdálkodásáról is.

241 Bercsényi az év elején átjött Dunántúlra, hogy intézkedéseket tegyen a szabadságharc politikai, gazdasági katonai megszervezésére. A vármegyéket feleskette a konföderációra, adót, 131