Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9

tio a nyílt levelekben mindig az élen áll, s ez jelemző általában a privilégiumokra is. A rendszerint zárt alakban kiállított jelentésekben az intitulatio mindig a második helyre szorul. b.) Inscriptio vagy adresse (annak megjelölése, akihez az oklevél szól): a pátensekben többnyire elmarad,

204 a privilégiumokból sohasem hiányzik, ezekben azonban mindig csak általánosságban mozog: Mindenkihez szól, akinek kezébe kerül az elkövetkező korokban.

205 A zárt formátumú jelentések viszont, amelyek sok vonatkozásban hasonlóságot mutatnak a későbbi kor teveleivel (missilis),

z<m mindig konkrét, egy személyhez szóló adresset tartalmaznak, és megelőzik az intitulatiot is.

207 Kivételképpen privilégiumban is első helyre kerülhet.

208 c.) Salutatio (üdvözlés): A nyílt leveleket általában ennek a formulának teljes hiánya jellemzi. A privilégiumokban használják.

209 A zárt levelek ezt, a lényegében udvariassági formulát soha nem hagyják el: a hiteleshelyekre országosan jellemző szöveg váltogatásával találkozunk a szekszárdi oklevelekben is.

210 B. Contextus, (amely az ügy érdemi részét tartalmazza) a.) Arenga (általános bölcselkedés az írás fontosságáról): Kizárólag a privilégiumok formulájaként kerül időnként szemünk elé a szekszárdi kiadványokban. Ugyanannak az arengának feltűnése jelentősebb időszak elteltével arra mutat, hogy a szekszárdi kancelláriáiban is formuláskönyveket, vagy korábban kiadott okleveleket használtak mintaként a megfogalmazásnál.

211 b.) Promulgatio (közhírré tétel): Szinte minden kiadványfajta állandó része, és a nyílt leveleknél azonnal az intitulatio után következik, rendszerint a legegyszerűbb formában.

212 Hosszabb promulgatio általában csak a privilégiumokban jelenik meg.

213 A zárt alakú jelentések narratio-kezdő „Noverit" szavát a promulgatio csökevényes formájának érezzük. c.) Narratio (magának az ügynek elmondása): Jelentéseknél az eljárást megindító mandátum (vagy petitio) átírásából vagy tartalmi kivonatolásából áll. Fassióknál az ügyek sokfélesége a formulák sdkféleségével jár együtt. Ezek részletezésére most nem térünk ki, már csak azért sem, mert az egyes tárgyi kiadványtípusoknál a formulázás legjellegzetesebb vonásaira is utaltunk. Ehelyütt csak a minden fassióra egyaránt jellemző, a megjelenés tényét és annak körülményeit rögzítő formulát emeljük ki ezek közül, mert különösen nagy szilárdságot mutat.

214 d.) Dispositio (rendelkező rész): Mivel a hiteleshelyek csak bevallásokat foglaltak írásba, és perelőkészítő közhatósági megbízatásokat teljesítettek, okleveleikiben a dispositio jelentősége közel sémi olyan nagy, mint a királyi vagy bírósági kiadványokban. A fassiókban (azaz a nyílt és privilégiális levelek zömében) dispositióként a felek akaratnyilvánítása szerepel. A jelentések azon része is, amely a megbízás lebonyolításáról számol be, csak tágabb érielemben minősíhető dispositionak. Ez utóbbi esetiben az eljárás leírását több formula elmaradhatatlan sarakoztatása előzi meg: A mandátumot követő mondatban a konvent arról biztosítja a megbízóját, hogy utasítását készséggel teljesíti. A továbbiakban a királyi ember és a konventi testimónium megnevezése következik,, majd ezek visszatérte után azt emelik ki, hogy az ügy lefolyását egyhangúan (egyetértően) mondták el.

216 Mindezeknek a formuláknak szövegezése alig változott az évszázadok folyamán 27