Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9

zó veszi át.

91 A mandátum speciális változata egy évre szól (m. annuale). Ilyet a jogaiban sokat háborgatott személy vagy testület nyerhetett, s előnye az volt, hogy nem kellett minden perfázisban újaibb parancsot kérni, elégséges volt valamely hiteleshely előtt a mandátum annualet felmutatni.

92 A mandátumot az érintett fél eszközölte ki és juttatta el az illetékes hitelesihelyhez. A parancslevél — amely többnyire teljes terjedelmében belekerült ai jelenfcésbe — az ügy leírása mellett az ügy intézésére kijelölt királyi emberek neveit is tartalmazta. Az ügy lebonyolítása a királyi (nádori, báni) ember feladata volt, aki mellett a hiteleshelyi ember a hiteles tanú szerepét játszotta. Stolcz Alfonz pontosan fordítva értékeli a kettejük viszonyát. Szerinte „a kiküldött homo regius csak inkább néma tanú, statiszta volt, mely magától nem cselekedett semmit; tekintélyi tanú, s azért köti ki csupán azt, hogy bonus et conscientiosus et bene possessionatus legyen, az 1486. törvény X. artikulusa, nehogy akár a kiküldött hiteles helyi társa, akár a felek részéről részrehajlítható és megvesztegethető legyen."

93 Elég egy pillantást vetni okleveleink szövegezésére, s azonnal látjuk ennek a nézetnek a tarthatatlanságát.

94 A homo regiusok kúriai nyilvántartását és kijelölését illetően sok még a homályos, megválaszolatlan kérdés. Meg kell elégednünk annak megállapításával, hogy az ügylet bázisához közel lakó, s ennek következtében a viszonyokkal ismerős emberek voltak ezek. Bonyolult, és tekintélyes személyeket érintő ügyekhez a királyi kúriától speciális, arra az ügyre szóló megbízással ellátott embert küldtek ki,

95 akik között nem egyszer az udvari hivatalok jegyzői is feltűnnek.

96 A megye és hiteleshely kapcsolatára világít rá az a tény, hogy a XV. században néhányszor a nemesi megye tisztviselői és esküdtjei szerepeltek királyi emberként.

97 Levéltár hiányában a jelentések kiállítására vonatkozóan rendkívül kevés adattal rendelkezünk. Annyit azonban megtudunk a szekszárdi konvent 1462. május 27-i jelentéséből, hogy bonyolult ügyeknél (ez esetben sok tanú vallomásának emlékezetben tartásáról van szó) a kiküldött tesitimónium feljegyzéseket készített (sed seriem tocius premissi facti simul cum registo in facie ipsius possessionis conscripto). Ez a feljegyzés (registrum) képezte a kiadandó oklevél alapján (ex registris in unum redactis.f*

% Egyébként valószínűleg a mandátum hátára jegyezték a kiküldetés tárgyát képező ügy adatait, mint azt 1422-ben találjuk.

99 a.) Beiktatőlevelek (litterae introductoriae et statutoriae) A tulajdonjogban változást eredményező ügyletek (adományozás;, csere, vásárlás, elzálogosítás stb.) csak a birtokbavezetés és beiktatás (introductio et statutio) révérí váltak érvényessé. Az érintett birtok vagy birtokrész területén megjelent a királyi és konventi ember, és összehívták oda a szomszédos és környékbeli birtokosokat.

100 Ezek jelenléte biztosította, hogy a beiktatás köztudottá váljék. Másrészt, ha valaki ezt jogtalannak tartotta,, ellene mondhatott. Ekkor a beiktatást megszakították, és a contradictorokat megidézték a parancslevélben kijelölt bíróság elé.

101 Még a királyi birtokszerzésnél is szükség volt statutióra.

102 1407-ben jelenti a szekszárdi konvent Garai Miklós nádornak, hogy kérésére Zsigmond királyt beiktatta Dalmát, Somogi, Márton! és Kwesd Tolna megyei tartokokba, amelyeket a király vásárlás útján szerzett meg.

103 Az ellentmondás néha csak elodázni tudta a beiktatást. 1382 szeptemberében akarta beiktatni a szekszárdi konvent Zámibó Miklós tárnokmestert 18