Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

Minden nemzetőr a saját paraszti gúnyájában vonult be, így természetesen egyenruháról szó sem lehetett. A módosabbak posztóban, csizmában jelentek meg, sokan még szűrt is hoztak magukkal, pedig a berukkolás nyári időben történt, de „a nyáron szűrödet, télen tarisznyádat el ne hagyd" elvnél fogva akinek volt, az el is hozta azt magával. A szegény parasztok és a zsellérek, már pedig ők voltak többségben, ingben-gatyában, rossz ruhában, bocskorban, vagy éppen mezítláb, tarisznyával az oldalukon indultak útnak. A hatóságok és a toborzók igyekeztek ugyan odahatni, hogy lehetőleg egyforma öltözetben vonuljanak be a nemzetőrök. Például Perczel Gyula, bonyhádi főbíró, egyben nemzetőrkapitány is, felhívta járása községeinek elöljáróit, hogy „a nemzeti őrseregbe kiállított egyéneket kék ingbe és kék gatyába öltöztessék, mert Magyarország védseregei ekkép öltözve, ha viaskodásra kerülne a sor, az ellenséges seregektől megkülönböztethetőek lesznek". Széles karimájú kalapban és ne sapkában jöjjenek, hogy az időjárási viszonyok miatt főfájás és más betegség ne forduljon elő, — szólt tovább a felhívás, — rámutatott arra is, hogy a kék ing és gatya nem is piszkolódik olyan hamar.

30 Ez a hiányos öltözet, nyár lévén, kielégítő megoldás lehetett, de voltak megyék, amelyek még télvíz idején sem gondoskodtak az általuk hadba küldött nemzetőrök célszerű, meleg ruhával és fehérneművel való ellátásáról. Görgey is azért nem vette át Heves megyének a táborába küldött önkénteseit, mivel azokat október végén szinte ruhátlanul állították ki.

31 Megkülönböztető jelek voltak még a nemzeti színű karszalag, rajta nemzetőr felírás, vagy egyforma toll a fövegen. Azokra a kérdésekre, hogy milyen volt a megye által kiállított két had beosztása, szervezete, kik voltak a parancsnokai és mennyi illetményt kaptak, a zsold jegyzékekből kaphatunk kielégítő választ.

32 E szerint a bácskai sereg 8 századból állott. Parancsnoka először Perczel Miklós nemzetőrségi őrnagy volt, aki lelkes munkával toborozta és szervezte a csapatot. Tekintve azonban, hogy Forster Antal alezredes, mint tényleges tiszt szolgált a császári hadseregben, a megyei bizottmány rendelkezése értelmében neki adta át a parancsnokságot, megelégedvén a helyettesi tisztséggel is. A segédtiszti teendőket Salamon Elek, címzetes nemzetőri őrnagy látta el. A zászlóalj-törzshöz tartoztak még: Kurcz György, auditor (hadbíró) százados, Németh János, tábori lelkész, főhadnagyi rangban, gr. Zichy Lajos, hadsegéd-parancsőrtiszt, főhadnagy, dr. Korbonits Lajos, tábori főorvos, dr. Korbuly János, tábori orvos, hadnagyi rangban, Trempacher Mátyás, hadi főorvos, Saly Imre, hadi orvos, továbbá Halász József és Fejős János, pénztári tisztek, Baranyay Péter, prófosz, azaz foglár és végül Puchlein József szekerész. Századparancsnokok: I. századnál Albanich György II. III. IV. V. VI. VII. VIII. századnál századnál századnál századnál századnál századnál századnál Szeniczey Vilmos Dőry Vince Salamon Imre Szévald István Kiss Ferenc Benyovszky Sándor Szépauer János nemzetőrségi kapitány nemzetőrségi kapitány nemzetőrségi kapitány címzetes nemzetőrségi őrnagy nemzetőrségi kapitány nemzetőrségi kapitány nemzetőrségi kapitány nemzetőrségi kapitány 95