Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)
Szilágyi Mihály: Tolna megye kereskedelme a török kiűzésétől 1848-ig • 61
A XVIH. század elejéről származó adatok azt igazolják, hogy lassú mértékben ugyan, de következetesen, a megye újbóli benépesülésével kialakul a sör- és pálinkafőzés. Sör- és bormérőket létesítenek. Kammerer Ernő 21 feljegyzi Janyapusztáról és Ujpalánkról, hogy ott húsmérés és nyári kocsma működik. A sörmérések akkoriban is jó megélhetést biztosítottak, egyes esetekben jobbat, mint a borkimérések. Ozorán pl. a templom egerénél is szegényebbnek gondolt sörmérő tekintélyes jövedelemre tett szert, míg az ugyancsak odavalósi bormérő kocsmáros törzsközönsége szűkebb körű, és így jóval kisebb keresettel rendelkezett. 22 A bor- és húsmérés joga a mezővárosok és falvak többségénél április 24-től november l-ig a földesurat illette meg, míg a téli időszakban a lakosság gyakorolhatta. De a lakosság, illetve a város által megjelölt bérlők ez idő alatt sem kizárólagosan birták e jogot, mert ha az uraság jónak látta, akkor maga is méretett bort alkalmazottaival. Példaként említjük meg a szekszárdi Mérey apát 1711. július 25-i telepítési szerződését, amely szerint a város „kocsmáitatásának" ideje alatt is a Fekete Elefánt vendéglőben — mely az átutazók számára épült — meg van engedve a bormérés. 23 Dunaföldvár földesura 1713. március 29-iki telepítő levelében 24 szigorúan szabályozza a bor, a sör és az égetett szeszes italok évszakonkénti mérésének a jogát, és vagyonelkobzással fenyegeti a rendelet megszegőit. Kiköti továbbá, hogy a mészárszéki és a sörfőzőházi jövedelmek fele őt illeti meg. 1715-ben 8 kocsmáról J.90 forintos jövedelmet jegyeztek fel megyénkben, 1720-ban már 15 kocsma létezéséről tudunk, de ezek átlagos jövedelme — a nyilvántartás szerint — csökken. 1720-ból van adatunk a döbröközi, a szakályi, a magyarkeszi kocsmák és mészárszékek létezéséről. Egyes községekben már „engedékeny" földesúrral is találkozunk, aki az üzemeltetést a falura bízza, így pl. az 1736. évi bátaapáti telepítési szerződés a német telepeseknek, s még korábban a györkönyi földesúr 1722-ben a helyi lakosságnak biztosítja e jogot. 25 Egy pozsonyi keltezésű okmány szerint 1744-ben Tolnán a bormérés joga a városbelieké „hogy a keresztülvonuló katonákat könnyebben tarthassák." 26 Egy évvel későbbről kelt az az utasítás, amelyet Jeszenszky adott ki a csibráki gazdálkodás ügyében. 27 A 2. pont szerint a csibráki kocsmajog fele az uraságé, a 3. pont szerint pálinkát nem szabad főzni, az 5. pont értelmében a murgaiak maguk bérlik a kocsmát évi 20 forintért. A 19. pont szerint Pecher Péter kocsmáros szekszárdi bort szokott hozatni. Az italok fogyasztói ára a helybeliek és az átutazók vonatkozásában eltérő volt. DoMbóváron egy 1729. évi adat szerint sör- és pálinkafőzés folyik, s a kocsmai sör a helybelieknek akónként 1 forint 20 krajcárba, az átutazó vidéki uraknak pedig csak 1 forintba kerül. 28 A sörfőző üzem kapacitásáról megtudjuk, hogy egy főzéssel 24 akó sört állítanak elő. A dombóvári uradalom egész területére szállítja a sört ez az üzem. A kifejlődő földesűri kereskedelem méreteire vall a hőgyészi uradalom évi 30 ezer mázsányi dohánytermése és forgalma. Kiváló hozamú juhokat tenyésztenek eladásra megyeszerte. Ugyanez időben fellendül a selyemhernyótenyésztés. Hamuzsír előállító telepek létesülnek a megyében. 29 Elterjednek az olajsajtolók is, mivel böjti eledelében a nép az olajat használta fel. 5* 67
