Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Szilágyi Mihály: Tolna megye kereskedelme a török kiűzésétől 1848-ig • 61

Dr. Szilágyi Mihály: A Tolna megyei kereskedelem története a törökök kiűzésétől 1848-ig 1884. év nyarán Wossinszky Mór a Tolna megyei Kurd község határában érdekes bronzedényekre bukkant. Kiderítette, hogy azok az időszámításunk előtti V. századból valók, és egy etruszk kereskedelmi hajó rakományából kerültek ki. A szekszárdi múzeumban látható bronzedények is ebből a kereskedelmi raktárkészletből származnak. A megye legnagyobb régészének a leleteivel indítjuk kereskedelemtörténeti munkánkat és az olvasót elkalauzoljuk azon az úton, amely az első kereskedő megjelenésétől a XIX. század derekán kifejlődő tőkés kereskedelemhez vezet. A török hódoltság, a felszabadító háború és a Rákóczi-felkelés időszakában megyénk levéltári anyaga csaknem teljesen elpusztult. A megye levéltára csak a török kiűzését követő évtizedekben rendeződik. Ettől kezdve lehet az iparral, a céhekkel még szorosan egybefonódott kereskedelem fejlődését nyomon követni és megbízható kutatásokat végezni. A megye középkori kereskedelmét meglehetősen sűrű homály fedi, amelyet csak régészeink ásója, és a történész Kammerer Ernő hangyaszorgalommal összegyűjtött, többnyire távoli városok levéltárából származó okmány anyaga oszlat el némileg. Nélkülük semmit sem tudnánk elmondani a középkor és a török hódoltság kereskedelmi életéről. Az eddig feltárt adatok még nem elegendőek a török kiűzése előtti évszázadok kereskedelmének összefüggő, egységes bemutatásához. Az ország más területein uralkodó állapotokból ugyan tudunk következtetni megyénk kereskedelmi viszonyaira, de a fejlődés láncolata helyett csak mozaikszerűen ábrázolhatjuk a honfoglalás kora és a török kiűzése közti időszak eseményeit. Féltételezhető, hogy a kezdetleges csereviszonyokból kibontakozó áruforgalom megyénkben is megjárta a maga rögös útját. A kétezer év előtti etruszk kereskedelmi hajó utasainak nagy gondot és sok fáradtságot okozhatott, míg utat találtak maguknak az erdők és vizek mögé rejtőzött népekhez. A római légiók megjelenésének köszönhető, hogy a víziút mellett a kereskedők szárazföldi közlekedése is megindulhatott, legalábbis a Duna mentén. A fennmaradt régészeti leletek tanúbizonysága szerint a csereaktus egy lényeges kelléke: a mérleg használata is elterjedt. A termelőerők fejletlensége miatt a középkori áruforgalom igen szűk körű. A só, a bor, a hal, a csekély termény és szarvasmarha kereskedelem mellett alig lelhető fel más figyelemre méltó közfogyasztási cikk értékesítése. Elenyészően kevés kereskedő járhatott megyénkben és kevesen telepedtek 'e közülük véglegesen. Tudomásunk szerint a faluról falura járó szatócs képvi61