Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9

2. Akik a hiteleshelyi munkát végezték Először az apátság fejének, az apátnak oklevélkiadás körüli szerepét vesszük szemügyre. A bencés apát — Mezey László jellemzése szerint — kiemelkedett szerzetesei közül, elkülönült azoktól, „és a helyzete monostora konventjéhez úgy alakult, mint a püspöké az egyházmegyei vagyon megosztása után káptalanához"

210 A hiteleshelyi munka jelege megkövetelte, hogy annak irányítója és felelőse lehetőleg állandóan a kolostor falai között tartózkodjék. Ennek a követelménynek az apát megfelelni nem tudott, hiszen a pápa gyakran megbízta egyházi jellegű vizsgálatok elvégzésével^ delegálta apátok beiktatásához stb.

241 A tekintélyesebb apátokat sokszor az ország közügyei szólították el székhelyüktől.

242 Mindezek a tényezők együttesen okozták, hogy a bencés apátok nem vállaltak komoly szerepet a közhitelű tevékenység területén. A szekszárdi konvent kiadványainak intitulátiójában 1313-ban szerepel utoljára az apát. Ekkor az intitulatió így alakul: „Nos Andreas miseracione divina Abbas Saxardiensis et conventus loci eiusdem"

2iS Azonban már korábban sem kizárólagosan, hiszen az egyik, 1310-es oklevélben, már a későbbi gyakorlat előfutáraként a „Nos Conventus Monasterii Saxardiensis" formula tűnik fel.

244 Ezekből az adatokból sem tudjuk pontosan megállapítani, hogy András apát vajon

1 személyesen is gondot fordított-e az oklevéladás formáinak kialakítására, vagy csak tekintélye miatt került az oklevél élére. A későbbiekben az apát már csak olyan szekszárdi oklevelekben jelenik meg az oklevél mtitulátiójában, amikor a konvent saját népei ügyében ad ki földesúri jellegű magánoklevelet.

245 Ilyen esetekben azonban az oklevél a földesúri hozzájárulás deklarálására hivatott. Abban a már korábban tárgyalt jelenségben, hogy a konvent apátjának vagy commendátorának ügyeit is írásba foglalta hitelesség igényével,

246 az apát és konvent fokozatos elkülönülésének jeleit sejtjük. Talán annak feltételezését is megkockáztathatjuk, hogy az apátság pecsétjét autentikus pecsétként használó konvent nem érezte olyan szorosnak a kapcsolatot maga és a saját pecsétje alatt levelező apát között, mint azt mi véljük.

247 Természetszerűen nőtt a távolság konvent és vezetője között, amikor az apátságok élére sorban commendátorok kerülnek királyi vagy pápai kinevezés folytán.

248 Nem tartjuk valószínűnek, hogy az ország irányításában olyannyira elfoglalt Vitéz János

249 vagy az idegen bíborosok

250 a jövedelmek élvezetén kívül sokat foglalkoztak volna a szekszárdi apátság belső ügyeivel. 1462-ben bukkanunk az utolsó nyomra, amely szerint az apát, ha távolról is, figyelemmel kísérte konventje közhitelű tevékenységét. Fellépésre ekkor is a különleges helyzet indíthatta. Mátyás király az előző évben cornmunis inquisitiót rendelt el a Töttös László és a pécsi káptalan között folyó perben, s ennek tanúsítására a szekszárdi konventet rendelte ki. Hamarosan megváltoztatta azonban döntését, és felszólította a pécsváradi konventet, hogy a vizsgálatot állítsa le. Mire a pécsváradi szerzetes Szekszárdra ért, a szekszárdi ember már a vizsgálat színhelyén tartózkodott. És itt lépetti az ügybe Zsigmond szekszárdi apát, aki (az oklevélben átírt) levelében értesíti a konvent testimóniumát az ügy fordulatáról. A missilis a másfél évszázaddal korábban használatos formulát újítja fel a „Sigismund,us abbas Saxardiensis et conventus eiusdem loci" intitulátióval.

251 Sajnos az átirat nem tér ki arra, hogy milyen pecsét zárta a levelet, de bizonyosnak tartjuk, hogy Zsigmond apát „pajzsban koronából emelkedő kettős keresztet mutató", 1461-ből ismert pecsétje, vagy esetleg ez és a konvent pecsétje volt rajta.

252 40