Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9

írják, hogy hamisításai miatt egyszer már megfosztották tisztségétől.

188 A vizsgálat lefolyását ilyen leírás hiányában csak más hiteleshelyek gyakorlataiból rekonstruálhatjuk annak az országszerte használatos formulának alapján, mely a vizsgálat végeredményeit az: oklevélben feltünteti.

189 4. Az oklevelek külső ismertetőjegyei. A szekszárdi konvent ismert kiadványai között — egy pecséttel is ellátott magánoklevelét leszámítva

190 — nincsen chirographálással megerősített példány. Már a konvent első fennmaradt Oklevelein az a kerek pecsét láható, amelyet 1467-ig kizárólagosan használtak a pátensek hitelesítésére, a relációk lezárására és a privilégiumok függőpecsétjeként.

191 A megpecsételés tényét a privilégiumok záradéka már a legkorábbi időtől kezdve feljegyezte, azonban ez a záradék csak a XIV. század közepétől kezdi a konvent pecsétjét „authentícus"nak írni.

192 A pecsét auteniticusnak tartása azonban Szekszárd esetében nem járt együtt egy kisebb méretű és a kisebb jelentőségű kiadványokon használandó pecsét feltűnésével, mint az sok helyütt tapasztalható. 1467-ben a konvent újabb pecsétet vésetett ezúttal is nagy formátumban. Ettől az időponttól kezdve' (ha nem is kizárólagosan) ezt a mandorla alakú, gazdag gótikus architecturával díszített pecsétet használták a pátensek és relációk megpecsételósére,

193 míg a privilégiumokon a régi, kerek alakú pecsét továbbra is uralkodó maradt. Valószínűleg az újabb változat is túlságosan nagynak bizonyult a sokszor igen kis papírra írt oklevelek miegpecsételésére, így 1509-ben újabb pecsét készült, amely nem volt más, mint a mandorla alakú 1467-es pecsét kisebb változata némileg módosított felirattal.

194 A szekszárdi konvent okleveleit (pátenseket, relációkat, privilégiumokat egyaránt) a XIV. század negyvenes éveiig kizárólag pergamenre írták. A drága hártyával takarékoskodni kellett, s ezért annak felületét teljesen igyekeztek írással kitölteni. A hártyaoklevelek olykor szabálytalan alakja világosan mutatja, hogy alkalomszerűen vágtáik le egy nagyobb darabból. Némelyik szekszárdi kiadvány oly kicsiny, hogy a hátlapján alig tudták elhelyezni a terjedelmes pecsétet. Papírra írt oklevelei 134(1 körül jelentek meg.

195 A század második felétől kezdve hártyát csak privilégiumok íráséra, vettek igénybe. Az oklevelek alaki szabálytalansága megszűnt, legtöbbször szabályos fekvő téglalap alakú papírt használtak. A XV. század terjedelmes jelentéseihez az addig használatos nagyság már nem volt elegendő, és ezért több darabból összeragasztott lapra írtak. Ennek alakja mindig a rövidebb oldalán álló téglalap. Az oklevelek írói díszítőelemeket csak a sorkezdő C

196 vagy N

197 betűn valamint (nagyon ritkán) az első sor szókezdő betűin alkalmaztak.

198 Ilyenek beiktatása természetesen megnövelte; az oklevél árát. A sigla üresen hagyott helye arra mutat, hogy az oklevélnyerő időköziben megváltoztatta eredeti elképzelését nyilván azért, meri^ a díszítés költségei meghaladták volna anyagi erejét.

199 5. Az oklevél belső ismertetőjegyei

200 A. Protocollum (bevezető rész) a.) Intitulatio (az oklevél kibocsátójának megnevezése): Minden oklevélfajta elmaradhatatlan része. A szekszárdi oklevelek kibocsátójaként — néhány korai kiadvány kivételével

201 — csak a konvent, tehát a testület szerepel.

202 Az apátság védőszentjének neve — ellentétiberf a környékbeli bencés hiteleshelyek gyakorlatával — nem kapott helyet az oklevelekben.

203 Az intitula26