Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Fehér István: Politikai küzdelmek Tolna megyében az első világháború végén • 191

Ion ezek a kérelmek a nép igazi érdekeit mutatták meg, mert a német kisebbség egy része éppen a magyar iskolák fenntartásával és újak létesítésével, a magyar nyelvhez való ragaszkodásával harcolt a Volksbund ellen. A Volksbund a második világháború idején sorra hozta létre Dél-Dunántúlon elemi, középfokú és középiskoláit. E német iskolák létrehozásánál többnyire az ököljog érvényesült, bár a felszínen mindenütt szavazással döntöttek. Fazekasbodán 80:20%-os szavazatarányban hoztak létre német iskolát.

202 A német-volksbund iskolák létesítésével a németlakta falvakban teljesen megszűnt a magyar nyelv oktatása. Akik gyermekeiket magyar iskolába akarták járatni, azoknak el kellett küldeniök őket a 10—12 km távolságra eső ún. szórványiskolákba. A szórványiskolák látogatása a távolság és egyéb politikai tényezők miatt nagy nehézségbe ütközött, mégis több szórványiskola működött Baranyában és Tolnában. A Volksbund 1943—1944 folyamán a nagyobb németlakta községekben német nyelvű polgári iskolákat hozott létre. Ennek ellensúlyozására a hűségmozgalmisták ugyanazokban a községekben magyar nyelvű polgári iskolákat alapítottak.

203 Szekszárdon, 1942-ben Volksbund gimnáziumot terveztek, azonban olyan nagy volt az ellenszenv és az ellenagitáció, hogy tanulóhiány miatt nem nyílt meg a gimnázium. A pécsi Volksbund gimnáziumot azonban 1941 őszén megnyitották.

204 A Volksbundnak Budapesten volt még önálló gimnáziuma, a Bleyer Jakab gimnázium. E gimnázium növendékei automatikusan a Volksbund tagjai is voltak. A gimnáziumban 1944 tavaszán csak azok tehettek érettségi vizsgát, akik a vizsgabizottság előtt felmutatták az SS-be való önkéntes jelentkezésüket bizonyító belépési nyilatkozatot.

205 A heves harcok, éles ellentétek miatt a hűségmozgalmisták még a kétnyelvű oktatást is elvetették és helyette csak a magyar nyelvű oktatást követelték. A goricai szülők 1944 februárjában kérelemmel fordultak a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, amelyben a magyar nyelv oktatását kérték. Kérésüket a következőkel indokolták meg. „1. Már a -múltban is óhajunk volt — írták — hogy az iskola tannyelve magyar legyen, de ezt eddig rajtunk kívül álló okok miatt nem tudták megvalósítani. 2. Gyermekeinknek két nyelvet megtanulni a tankötelezettség határain belül nem lehet és egyiket sem beszélik majd tökéletesen, mert az iskolában tanítandó hivatalos német nyelv dialektusban beszélő gyermekeink számára legalább annyira nehéz, mint a magyar. 3. Mint német anyanyelvű magyar állampolgárok kötelességünknek érezzük, hogy az állam nyelvét elsajátítsuk és ezzel is bekapcsolódjunk a magyar kultúrkőzösségbe, amely kultúrközösségnek legnagyobb kifejezője a magyar nyelv."

206 A kérelem benyújtása után a Volksbund is működésbe lépett, meghurcolta a falu tanítóját, feljelentette a pécsi királyi tanfelügyelőségnél, hogy illetéktelenül és jogtalanul befolyásolja a szülőket. „Mint a Magyarországi Németek Szövetségének Duna—Dráva vidéki területvezetője — írta Kramer területvezető — kénytelen vagyok a goricai állami népiskola tanítója ellen feljelentést tenni, mert nevezett a német nyelvvel való oktatási kötelezettségének nem tett eleget és ezenfelül az iskolaköteles gyermekek szüleit illetéktelenül és jogtalanul befolyásolja abban az irányban, hogy a német oktatási nyelv helyett a magyar tannyelv bevezetését kérik."

207 A vallás- és közoktatásügyi miniszter nem engedélyezte Goricán a magyar nyelv oktatását. Tolnában, Baranyában és Somogyban több község hűségmozgalmistái kérték a magyar nyelv oktatását.

208 amely kérelmek a Volksbund makacs ellenállása miatt nagyon kevés esetben nyertek elintézést. A bonyhádi Petőfi Sándor gimnáziumban még a diákok közül is többen tagjai voltak a hűségmozgalomnak, s harcoltak a német nyelvű 229