Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9

év múlva vásárlás útján szerezte meg azokat az ozorai, Bozyás-i, Debrenthe-i, Nylas-i, Alsó- és Felsewmaysa-i birtokrészeket, amelyeket felesége testvérei örököltek.

116 1408-ban a király neki adományozta a hűtlenné vált Meztegnew-i Szerecsen János fia Mihály Závoth, Thevel, Kowáchi, Kwkényes, Baleta, Weke, másik Weke, Wargon, Chókafew, Gwrénes, Teryók, Muchifalva, másik Muchifalva, Márkfalva, Kysapar, Kwlesd, Dunathur, Dunatheleke, Várasd birtokait.

117 1407-ben megvásárolja Újlaki Kont nádor fiaitól Dalmad, Somogy, Márthon, Kwesd falvakat.

118 Mindezeket az ügyeket, köztük elsősorban a beiktatásokat, a szekszárdi konvent intézte éppen úgy, mint Dereczke-i Lőrinc gyerekei bevezetését a Pipo által számukra adományozott Arcba falu birtokába.

119 A beiktatás általában a határjárással kapcsolódott, azonban a határjelek rendszerint csak summásan szerepelnek a konventi jelentésiekben. (A határjáró okleveleket lásd külön alfejezetben!) A beiktatásokhoz hasonló eljárás volt a birtokvisszafoglalás (recaptivatio), amely vagy beiktatással, vagy pedig ellentmondással és idézéssel végződött.

120 A sikeres beiktatásról rendszerint privilégiumot kértek a felek.

121 b.) Határjáró levelek (litterae metales) A határ járó levelek egy része nem a jelentések, hanem a fassiók sorába tartozik. A birtokosok — főleg, ha rokonok közti biirtokosztályról (divisio) van szó — királyi vagy bírói parancslevél nélkül is igénybe vehették a hiteleshelyek szolgálatait. Ilyen esetekben nem volt szükség királyi ember kiküldésére, csak a konventi testimonium jelent meg a helyszínen.

121

/

a így történt pl. 1318-ban, amikor Péter fia Ivachinus és Gergely, valamint Boich ispán és István felosztották maguk között Kuzépfalwt Tolna megye alispánjának és szolgabíráinak ítélete alapján.

122 Hasonló helyzet alakult ki akkor is, amikor nyolc fogott bíró ítélkezett a Tolna megyei Belch birtok felosztása ügyében.

123 Hasonlóan a beiktatáshoz a határjárást is meg lehetett akadályozni ellentmondással, s ilyenkor az ügy idézéssel végződött.

124 Jelentősebb birtokok meghatárolásánál a birtokosnak esküt kellett tennie arra, hogy a valóságnak megfelelően sorolja fel a határjeleket.

125 Érdékes határmegállapítási eljárást örökített meg a szekszárdi konvent 1459. március 22-i oklevele. Bizonyos vitás erdő és balászóhelyek kérdésében a tateM káptalan képviselői és Nychk-i Benedek kiegyeztek egymással. Akkor a felek 4—4 öreg laki és kesztölci jobbágyot jelöltek ki, akik eskütétel után elmondták a vitás helyek határait.

126 c.) Vizsgáló levelek (litterae inquisitoriae) A per megindításához előzetes vizsgálatra volt szükség. A jogtalanságot szenvedett személy panaszt tett valamelyik bíró előtt, és mandátumot (petitiót) eszközölt ki, amely utasítja a területileg illetékes hiteleshelyet a vizsgálat (inquisitio simplex) elvégzésére.

127 Biztosnak tartjuk, hogy a panaszos már ezt megelőzően tájékozódott a hatalmaskodást elkövetett személyek nevét, lakhelyét (esetleg foglalkozását) illetően, máskülönben a mandátum aligha tudta volna azokat pontosan felsorolná. A vizsgáló levelek zömének sajátossága, hogy átírják bennük a mandátumot, s így a jelentésben csak annyit kell megállapítani, hogy a panasz valós vagy pedig hamis volt.

128 20