Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Fehér István: Politikai küzdelmek Tolna megyében az első világháború végén • 191

meggátolni a föld elaprózódását, a meglévő birtokot védte. E birtokvédő módszer súlyos következménye lett az egyke, amely különösen a baranyai Ormánságban és a tolnai Sárközben vált a középparasztság életstílusává. Az egészségtelen birtokmegoszlást igyekezett konzerválni a hitbizományi és egyéb kötött birtokok számának növekedése is. A baranyai Draskovich család 12 000 holdas birtokán, a Majláth család 5000 holdas birtokán, a Tolna megyei gróf Apponyi Sándor lengyeli birtokán, a Magyar Katolikus Vallásalap birtokán, a Zirci apátság és a veszprémi püspökség Tolna megyei birtokain, stb. jöttek létre újabb és újabb hitbizományok a második világháború előtti időszakban.

3 Az 1920. évi földbirtokreform, — amely az akkori társadalmi feszültség enyhítését célozta — nem oldotta meg az égető kérdéseket, nem hozott lényeges változást a mezőgazdaság aránytalan struktúrájában, sőt bizonyos mértékig fokozta az elégedetlenséget, hiszen a három megye földbirtokterületének mintegy 4—4,5 százalékát érintette ez az intézkedés. A mezőgazdasági termelésben fontos szerepet játszott az állattenyésztés, amely különösen a jobbmódú német parasztoknál országos, sőt országontúli hírnévre is szert tett. Az egészségtelen birtokmegoszlásból adódó társadalmi feszültséget kiélezte a második világháború s az ennek következményeként beállott különböző beszolgáltatási rendszerek, amelyek elsősorban a parasztság szegényebb rétegeit sújtották. A fokozódó háborús terhek növekvő elégedetlenséget szültek, amelyek végül — sajátos módon — különböző ellenállási akcióban nyilvánultak meg. Dél-Dunántúl ipara a második világháború idején változó képet mutatott. A Mecseki Szénbányák, a Zsolnay-gyár, a Pécsi Bőrgyár, a Kaposvári Cukorgyár, a Tolnai Selyemgyár, a Simontornyai Bőrgyár, a Bonyhádi Zománcgyár, s még néhány gyár kivételével általában 100 munkáson aluli üzemek voltak e területen, s ezek jelentős része is mezőgazdasági jellegű ipari létesítmény volt. Somogy megyében 50,

4 Baranyában 40,

5 Tolnában 26

6 ipari vagy ipari jellegű létesítmény volt. Tolna megye ipari és ipari jellegű létesítményei 1944-ben: 1. Szekszárdi Téglagyárak I—

III. 2. Dombóvári Konzervgyár 3. Dombóvári Bútorgyár 4. Dombóvári Vajgyár 5. Dombóvári Téglagyár 6. Szakcsi Téglagyár 7. Űj-Dombóvári Téglagyár 8. Űj-Dombóvári Kenderes Lengyár 9. Alsónánai Téglagyár 10. Bátai Kendergyár 11. Bogyiszlói Paprikamalom 12. Fácánlkerti Szeszgyár 13. Sárközi Kenderipari RT. 14. Tolnai Selyem-, Fonóés Cérnagyár 15. Tolnai Textilművek RT. 16. Keszőhidegkúti Téglagyár Kölesdi Téglagyár I—

II. Pálfai Kendergyár Simontornyai Bőrgyár Tolnanémedi Kendergyár Tolnanémedi Téglagyár 22. Bonyhádi Cipőgyár 23. Bonyhádi Zománcgyár Mázai Villanygyár Paksi Téglagyár I—

II. Mezőgazdasági és Kémiai Ipartelepek RT. 17 18 19 20. 21 24 25 26 Ezenkívül Dél-Dunántúlon számtalan kisebb malom, közöttük kb. 350 vízimalom volt, amelyek azonban 20 főnél kevesebb munkást foglalkoztattak. 13* 195