Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9

néhai Felpynth-i Péter Belch (más néven: Tárna) Tolna megyei faluban lévő két részbirtokába, azonban a volt birtokos özvegye tiltakozott a beiktatás ellen. Az ügy Szécsi Miklós országbíró előtt folytatódott, aki a tárnokmester javára ítélt. Ennek következtében azután a szekszárdi konvent másik, 1383. április 16-án kelt jelentése szerint Zámbót a birtokba beiktatta. 104 Azonban az ügy nem ért mindig ilyen hamar véget. 1451-ben szállt ki a konvent testimóniuma Ábeli László fiainak: Miklósnak, Lászlónak és Pálnak Ábel-i, mindkét Kuzwényes-i, Mezes-i, Ezdenucz-i, Ráchya-i, Hodos-i, Belch-i és Kwsew-i (mind Tolna megyé­ben) részbirtokaira, s azokba Welken-i András beiktatni akarta. 105 Ez ellent­mondás miatt nem sikerült. Az eset szórói-szóra megismétlődött 1453 május 26-án, s ennek következtében még 1456-ban is pereskedtek a felek az ország­bíró előtt. 106 A nem egyenes ágon öröklők is beiktatás folytán jutottak rokonaik birtokához. 1412-ben Ozorai Pipo és testvére, Firenzei Scolaris István fia Mátyás adoptálta Altovito-i Kacha fia Lénártot, akit a sziekszárdi konvent beiktat Záwoth, Kwlesd, Ozora, Zokol, Endréd, Dalmand birtokokba. 107 Buchán-i Geche András fia György feleségének, Dorottyának és Dombó-i János özvegyéneik, Krisztinának apja; Bayon-i Frank háborítatlanul birtokolta a Tolna megyei Zeulevál részibirtoikot, Hunyadi János parancsára a szekszárdi konvent mégis beiktatja őket nyilvánvalóan azért, mert a birtok leány ágon öröklődött. 108 Az özvegynek is beiktatást kellett kérnie a férje után örökölt birtokokra. Emiatt vezeti be a szekszárdi konvent 1419-ben Tamási János erdélyi vajda, özvegyét Megges Iregh, 109 majd 1447-ben Tamási vajda fia László özvegyét: Ilonát Tamá­sy város, a két Tengelitz, Kospa, Wyfalw, Zeniébe, Baak, Megyesyregh, Kánya, Thengeld, Wsy, Gonosd, Nagcheh, Kyscheh, Ynegh, Remethe', Inoka, Meen, Mágoch (Tona megye) birtokokba. 110 A statutio recaptivatio esetén nem járt együtt birtokosváltozással. 1403­ban Bykágh-i György fiát: Pált és Bykágh-i Mihály fiait: Pétert és Jánost sa­ját falvaikba, Bykágh^ra és Keeziewfcuth-ra vezetik be, mert az ezekre a bir­tokokra vonatkozó okleveleiket a simontornyai várnagyok egy hatalmaskodás alkalmával elégették. 111 Szintén saját halászhelyeinek (Zerém, Karamoch, Dabra, Ágastou és Kacoh-Bodrog megyében) birtokába állítják vissza 1336-ban Beer-i István fia Lököst. Ok: a szomszédok jogtalanul elfoglalták tőle azokat. 112 Szerencsés esetben a bevallások, beiktató levelek egybevetéssévei re­konstruálni lehet egy-egy Tolna megyei birtoikkomplexum sorsát. A szekszárdi konvent beiktató levelének 1 tanúsága szerint 1402-ben Newna-i Arentul Miklós tárnokmester szerzi meg örökbefogadás (adoptatio) és fiúsítás (prefiliatio) révén Gwnyw-i Tamás fia János fáaj Zsigmond Gench, Boltha, Kereklygieth, Zybryd, Gyemfalva, Bykál, Zorozlow, Zenithrnihál falvait (Tolna megye) és más Bodrog megyei birtokait. 113 1424-ben már Sárói Péter fia László fia Cheh Péter, koráb­ban királyi lovászmester tulajdonát képezik. Más Tolna megyei birtokokkal (Maroth, Kwbly, Kozárhelye, Zalathna, Kapás, Monyaros) együtt Treutul Miklós lányai: Katalin (Obeh Péter felesége) és Borbála adományaként jutottak bir­tokába. 114 Hatalmas birtokok felett rendelkezett Tolna megyében a Zsigmond­kor egyik legjelentősebb gazdasági szakértője, Ozorai Pipo, a sókamarák és Te­mes megye ispánja. Birtokegyütteséneik kialakulását a szekszárdi konvent ok­leveleiben követhetjük nyomon. Pipo Ozorai András fiúsított lányát, Borbálát vette feleségül, s így jutott hozzá András birtokaihoz, köztük a nevében szerep­lő ozorai váruradalomhoz. A szekszárdi konvent 1399. július 22-én jelentette Zsigmond királynak, hogy ezek birtokába feleségével együtt bevezette. 115 Egy •2* 19

Next

/
Thumbnails
Contents