Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9

nok kezébe került.

77 Abban az esetben, ha megszakadás következtében idegen kezekbe jutott a birtok, az új birtokos kötelességei közé tartozott ezek kifizetése. Ezért kénytelen 1419-ben Laak-i Garázda Miklós átadni néhai Laak-i János fia István özvegyének, Ilonának és lányának, Annisnak az elhalt kúriáját, öt jobbágy által lakott sessióval és az összes tartozékok negyedrészével együtt.

78 e.) Egyezséglevelek (litterae compósitionales seu transactionales) A birtokviták — főleg rokonok között — nem mindig vezettek pereskedésre, mert a felek vagy kiegyeztek maguk között,

79 vagy pedig a környékbeli tekintélyes és mindkét fél által elfogadott, választott birtokosok, ún. „fogott bírák" (probi viri) rendezték a vitás kérdéseket.

80 Olyan ügyeket is vittek eléjük, amelyekben valamelyik rendes bíróság már megindította az eljárást,

81 sőt az országos bírák által hozott ítéletek végrehajtása körüli nézeteltérések elsimítására is felkérték őket.

82 A peres ügy fogott bírák elé vitele a perfolyamat megszakítását jelentette, s általában a megegyezési szándék jele volt.

83 Választásuk esetlegességére mutat a szekszárdi konvent már említett 1499-es oklevelében leírt eset. A királyi parancsra bevallást tevő Pakosi Albert elmondta, hogy néhány évvel azelőtt Ráskai Balázs tárnokmesterrel és Bayna-i Botfa. Andrással saját ügyeikben (pro certis suis necessitatibus ad oppidum Saxardiense consequenterque Conventum loci eiusdem) látogattak el Szekszárdra. Akkor Kálmáncsehi Domokos szekszárdi apátsági commendator felkérte őket, hogy a Zerdahel-i Ewz (más néven: Pesthy) Bálint javait illetően más személyekkel (Morga-i Miklóssal, Rayk-i Detrével, Zentherzébeth-i Nagy Lászlóval stb) együtt tegyenek igazságot.

84 A fogott bírák maguk is adtak ki okleveleket, azonban többnyire bevallás formájában — a felek vagy a konventi kiküldött elbeszélése alapján — a hiteleshelyekkel foglaltatták írásba. Oklevelek készülhettek akkor is, ha a fogott bírák békéltetése nem sikerült. Emlékeztetőül megemlítjük, hogy a szekszárdi konvent első teljes terjedelmében fennmaradt oklevele (1279) is az egyezséglevélek sorába tartozik. 2. Jelentések (relationes) Fassiók meghallgatásával és írásbafoglalásával a hiteleshelyek lényegében magánjogi ügyleteknél tanúskodtak, IV. Béla király korától kezdve azonban megindul közhatósági megbízásból végzett működésük is. A peres eljárásnak (az ítélkezés kivételével) és az ítélet végrehajtásának alig voit olyan szakasza, amelyben a bírák ne igényelték volna részvételüket. Ezen a téren azonban hiteleshelyeink nem rendelkeztek teljes önállósággal, mert tevékenységüket (néhány kivételtől eltekintve) valamelyik bíróság felszólítására kezdték meg, s annak eredményeiről jelentést küldtek megbízóiknak.

85 Azokat a megkereséseket, amelyek a király (királynő) nevében keltek, parancsnak (mandátum) nevezzük, jóllehet ezeket az országbíró bocsátotta ki, és a jelentés is az ő kezéhez érkezett.

86 A többi bíró (és bíróság) — a nádor, a macsói — és a szlavón bán,

87 ritkán a megyék,

88 néha más országos főméltóságok,

89 sőt maga az országbíró is, ha saját nevében beszél — csak kéréssel fordulhatott a káptalanokhoz és konventekhez. A parancs és kérés inkább csak formuláiban, s nem jogi érvényében különbözött egymástól. Interregnum idején és V. László uralkodása első szakaszában a király szerepét a királyi tanács,

90 illetve Hunyadi János kormány2 Tanulmányok Tolna megye történetéből. 17