Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)
Puskás Attila: A forradalom érése Tolna megyében az első világháború alatt • 139
hogy a megye tisztikara a kormány által elrendelt minden adminisztratív intézkedést ugyan megtesz, azonban szükség esetén saját felelősségére fog intézkedni és ennek következményeit inkább vállalja, minthogy a közellátást komolyabb sérelmek érjék. 190 A kormány viszont letiltja a gabonavásárlást, mert a magánvásárlások során a „kenyérért aggódó közönség" titokban a termelők által kért magasabb árat megadja. 191 Idézzük az egy év múlva megjelent „A hatósági lisztellátás" című vezércikk egy mondatát: „Aki t udja, mit jelent ez a megnyugtató cégér: hatósági ellátás, annak nem kell külön mondani, hogy ilyen formán az új kenyérből az első falat is milyen keserű" nz Liszt után a burgonya a legfontosabb termény, ennél sem különb a helyzet. 1917. szeptember 2.-a: „Nincs burgonya Szekszárdon és a vármegye nagyobb helyein, mint Paks, Dunaföldvár, Bonyhád, Dombóvár stb. lakossága nem tud burgonyához jutni." ÍSZ A cikk a rossz burgonyaterméssel indokol és azzal, hogy a szekszárdi járásra is elrendelték a burgonyarekvirálást, így az a kis mennyiség sem kerül piacra, amit behoztak volna. Itt azonban téved a cikkíró. A közeli Mözsön nem volt rossz termés és a rekvirálás sem akadályozta meg, hogy ügyes emberek Bajára ne szállítsanak el burgonyát, az igaz, a megengedettnél magasabb áron. 1917. okótber 4-én a szekszárdi főszolgabíró kiszállt a tolnamözsi vasútállomásra. Itt nem kevesebb, mint 120—130 mázsa burgonyát talált összegyűjtve. Ezt bajaiak és bátaszékiek vásárolták fekete áron. A szolgabíró azonnal megindította a kihágási eljárást és a burgonyát elkobozta. Ekkor tudta meg, hogy korábban egy bajai vasúti ellenőr üres vagonnal jelent meg, azt burgonyával megrakatta, majd az állomáselöljáró tiltakozása ellenére az érkező személyvonathoz csatoltatta és feladás nélkül elszállíttatta. Mindezt állítólag a szabadkai MÁV üzletvezetőség rendelkezésére tette. 194 A lefoglalt burgonyát eladó gazdákat számszerint 59 személyt a főszolgabíró az elkobzáson kívül 1—8 napig terjedő elzárásra büntette. 195 Bonyhádon sem volt más a helyzet, mert Wagner József éjjeliőr két személyt fogott el, akik 30—40 mázsa burgonyát Pécsre akartak szállítani és ott 80 koronáért számították eladni. A burgonya megállapított ára ekkor 22 korona volt, a mözsi gazdák 40 koronát kértek mázsájáért, ezek szerint Bonyhádon még értékesebb volt. Az egyik rajtakapott személyt azonnal bevonultatták katonai szolgálatra. A szolgabíró razziákat tartott és több helyről, köztük egyedül a Bonyhádi Sakkörtől még 250—300 mázsa burgonyát rekvirált öszsze. 196 Az élelmiszerhiányra már csak azért is jellemzőek a most hivatkozott esetek, mert egyenként még megyei szempontból sem túl nagy mennyiségről van szó, azonban ha ezeket és a fel nem tárt mennyiségeket is tekintetbe veszszük, igen sok közellátási problémát meg lehetett volna ezekkel oldani. Törvényes úton nehezen ment a burgonyaszükséglet kielégítése. A Burgonya Központ pl. a szekszárdiak szükségletét azért nem utalta ki, mert nem szabályos nyomtatványon küldték be az igénylést. 197 Egy év múlva az újság már így ír: „Koldus tisztviselők, hadisegélyes szegény családok, ipari munkások és a többi nem termelők csak úgy juthatnak burgonyához, ha darabjáért 10—20 fillért fizetnek. 19 * A város polgármestere igyekezett a zsírellátást megoldani. 1917. szeptemberében hízlalási szerződést kötött 800 sertésre egy nagybérlővel, ebből a város csak 135 db-ot kapott meg, a többit a Közélelmezési Hivatal elrekvirálta. „Ezt a 135 db sertést elkapkodták azok, akiknek volt pénzük egész disznóra. De a sok ezer kispénzű munkás, napszámos, kishivatalnok, kisiparos már három hónapja vízzel főz és nyomorúsággal ránt rá." Hosszabb fejtegetés után ezzel fejezi be az újság: „Ellenben a Magyar Kereskedelmi Bank, meg a többi 166
