Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Puskás Attila: A forradalom érése Tolna megyében az első világháború alatt • 139

den további rekvirálást megszüntetett. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a Gazdasági Egyesület képviseletében három Somssich gróf, egy Hoyos gróf és egy Széchenyi gróf, egy Inkey báró és Gaál István voltak a küldöttség tagjai, hozzájuk csatlakoztak a megye képviselői.

161 Nem egyetlen jelenség ez. 1918ban a három szomszédos megye: Tolna, Baranya és Somogy jelentette a közélelmezési miniszternek, hogy a kivetésből hátralékos mennyiséget leszállítani nem tudja. Bár más kormány és más miniszter intézte a közellátás ügyeit, a három panaszos megyéből egyedül Somogy kívánságát teljesítették és némi árpatöbblet beszolgáltatása ellenében 11 200 vagon búza és rozs leszállításától mentesítették.

162 A nagybirtok különleges elbírálását a közvélemény számontartotta és erről a kormány is tudott. Egy formai jellegű rendelettel intézkedett is, hogy a 400 holdnál nagyobb birtokokon szakértő katonatisztekből álló bizottság hajtsa végre a rekvirálást.

163 Ezek ismeretében megérthetjük, hogy a rekvirálások, pótrekvirálások elsősorban a kisgazdaságok készleteit érintették. A hangulatra a dombóvári főszolgabíró jelentése derít fényt: „A készlettulajdonosok az előző rekvirálásokat megnyugvással fogadták, sőt nem egy esetben sikerült önkéntes felajánlással (tengeri, burgonya) a járásból a kívánt mennyiséget, sőt annál is többet biztosítani. A pótrekvirálás azonban sok helyen aggodalmat, nyugtalanságot keltett és félő, hogy annak későbbi következményei fognak mutatkozni.

16

* Az a pótrekvirálás, melyről a szolgabíró ír, már nem a terményfeleslegre vonatkozik, hanem korábban a háztartási szükségletre visszahagyott mennyiséget érinti. A kormány leszállította a 15 évnél fiatalabb fiúgyermekek és a nők fejadagját, megvonta a baromfinevelésre hagyott mennyiséget is. Joggal írja az újság, hogy ez a rendelkezés legjobban a városi lakosság kis háztartásait sújtja, ezek most már baromfihúshoz sem tudnak jutni és így örök hústalan napokra vannak kárhoztatva.

165 Természetesen azt sem szabad feltételezni, hogy az önkéntes felajánlás és a nagyvonalúan végrehajtott rekvirálást egyesek nem használták ki. A begyűjtés lefolytatása után a pénzügyőrök ellenőrzést tartottak és elrejtett készletek nyomára akadtak. Egy kereskedő feleségét 300 korona pénzbüntetésre, 10 nap elzárásra büntették és feleslegét elkobozták.

166 A lakosság széna és szalma készletének rekvirálására a katonaság felhatalmazást kap,

167 az alispán zabrekvirálást rendel el „a hadsereg aggasztó takarmányhíányára való tekintettel" és a gazdaságokban csak a zöld takarmány beéréséig elegendő zabot hagyják vissza.

168 A katonaság erőszakosan szerzi meg szükségleteit, a földművelésügyi miniszter csak annyit tud segíteni, hogy ezeket a mennyiségeket a katonai kontingensbe beszámítja.

169 Említettük, hogy 1916-ban a kormány minden terményt igénybevettnek nyilvánított, 1917-ben megtiltott minden adás-ve vést és a vásárlás jogát a Haditermény Vállalatra ruházta.

170 Sorra folytatják le a rekvirálást, először a korai burgonyát gyűjtik be,

171 majd az egész burgonyatermést zár alá veszik.

172 Szeptemberben elkezdődik a tengeri rekvirálás

173 és október 29-én a gabonaátvevő bizottságok is megkezdik az átvételt.

174 A rekvirálás bonyolult eljárás, házanként három-négy óra hosszat is eltart, egy bizottság ötszáz házat jár végig, ez több hónapos munka.

175 Nem is volt népszerű dolog ilyen bizottságban résztvenni, ezért a honvédelmi miniszter a kivételes felhatalmazás alapján elrendeli, hogy önkéntes jelentkezők hiányában a személyes szolgálatra való kötelezettség alapján kell a bizottságokat felállítani.

176 A megyéből 600 000 mázsa terményt vár a közellátási miniszter.

177 A telj esi thetetlennek tartott kívánság előteremtésére a hatóság mindent megtesz. A szekszárdi szőlőhegy pincéi sem kerülik el figyelmüket, ahol 164