Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9

Csalások elkerülése végett a feleknek igazolniuk kellett személyazonosságukat (assecuratio). A legtöbb oklevélben azonban nem találunk; erre vonatkozó formulát, tehát feltehetően a konvent tagjai személyesen ismerték az illetőket. A XV. század elejétől kezdve feltűnik okleveleinkben' az az országszerte használatos formula, amely a megjelent személy megnevezése után feljegyzi annak nevét is, aki személyes tudomása szerint igazolta (de cuius noticia personali.. . nos assecuravit.)

21 A királyi kúria gyakorlatának hatására a szekszárdi hiteleshely kiadványának hátán, a pecsét alatt is találunk személyazonosságot igazoló jegyzeteket.

32 Bevallást nemcsak nemes személy, hanem jobbágy is tehetett, akár saját személyében, akár pedig valakinek a képviseletében. 1403-ban Balázs fia Gergely Nyrzo-i jobbágy eladta Kesztölcön levő vásárolt szőlőjét Laki Garázda Miklósnak.

33 Malomrész eladásáról kért oklevelet a szekszárdi konventtől Adorján fia Mihály özvegye, Lypolt fia János jobbágya (jobbagionissa) 1382-ben.

34 A Gerecsyék képviseletében 1526-ban Alth Péter kurdi jobbágy jelent meg a testület előtt, és eltiltotta Werbőczy Istvánt és Árthándy Pált Tolna és Somogy megyei birtokainak adományba kérésétől, elfoglalásától, a királyt pedig azok eladományozásától.

35 A hiteleshelyi működés azon az alapelvien nyugodott, hogy az ilyen működést folytató káptalanok és konventek saját ügyeikben nem, bocsáthattak ki hitelre számító okleveleket, hanem más hiteleshelyhez fordultak kérésükkel.

36 Ezért fordult gyakran fassióért a szekszárdi konventhez vagy a székesfehérvári káptalanhoz a székesfehérvári keresztesek konventje, holott kiterjedt oklevéladó működést fejtett ki, s illetékességi köre az egész országra kiterjedt. A szekszárdi apát is a pécsváradi konvent előtt tett bevallást 1267-ben Pethurd nevű földjének eladásáról.

37 A szekszárdi anyag tanúsága szerint azonban ez az alapelv a gyakorlatban teljes mértékben sohasem tudott érvényre jutni. Több saját ügyben ke^ letkezett szekszárdi kiadványt ismerünk. így pl. a szekszárdi konvent adott ki oklevelet arról a megegyezésről, amely Lőrinc szekszárdi apát és Becsey Imre mester között az apátság Földvár nevű birtokának ügyében jött létre.

38 Rendszeresen a szekszárdi konvent foglalja írásba Debrenthei Tamás nyitrai püspök és (báta) széki gubernátor ügyeit,

39 azonban a részére kiállított fassiók sora azután is folytatódik, miután az előbbiek mellé a szekszárdi apátság kormányzóságát is megszerezte. 1476-ban egy ítélet elhalasztását jelentette,

40 majd még ugyanebben az évben Debrente vár, Debrente, Jako, Ordo, Pothon, Bolthaháza falvakat zálogosította el Debrentei Himfy Imrének a szekszárdi konvent közhitelű tanúskodása mellett.

41 1478-ban egy Mátyás királynak szóló jelentést írtak át számára.

42 Bár, mint gubernátor nyilván nem állt túlzottan szoros kapcsolatban Szekszárddal, hanem annak inkább csak hasznát élvezte, a visszaélések lehetősége mégis adva volt.

43 Ennek a gyakorlatnak tényét a király is kénytelen volt tudomásul venni. Legalábbis erre enged következtetni II. Ulászló király egyik parancsa, amelyet 1499-ben intézett Pafcosi Miklóshoz és Morgai Miklósihoz, akik a korábbi években fogott bírákként szerepeltek egy, Kálmáncsehi Domonkos fehérvári prépost ós szekszárdi commendátor és Zerdaheli Ewz Péter fia között folyó birtokperben. Mivel Domonkos (ekkor már váradi püspök) panaszolta, hogy erről az egyezségről nem kapott semmiféle oklevelet, a király megparancsolta az említetteknek, hogy a szekszárdi konvent előtt jelenjenek meg, és mondják el az esetet.

44 13