Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

ki és egyben felhatalmazta, hogy a népfelkelést szervezze meg és a toborzás sikere érdekében mindent kövessen el. „Intézkedjék — szólt az utasítás — hogy a három csoportban Vas, Somogy, Veszprém és Tolna megye területén keresztül vonulni szándékozó ellenséget mindenféle módon gátolják, hátráltassák, hogy a magyar hazában legkisebb segélyre, táplálékra sem találván, előnyomulása lehetetlenné tétessék!"

8Z Jellasics serege három oszlopban tört be az országba, amint az a miniszterelnök előbb említett leiratából is kitűnik. A balszárnyat, amely leginkább Somogy és Veszprém megyén keresztül nyomult, Budapest felé, a bán személyesen vezette, ereje mintegy 15 000 főt képviselt. A középhad, szintén körülbelül 15 000 emberből állott, Hartlieb altábornagy parancsnoksága alatt. Ennek a seregnek jobboldali biztosító csapatai érintették Tolna megye északnyugati részét. A jobbszárnyat, amely Baranyán és Tolnán vonult keresztül, Roth és Philipovics tábornokok vezényelték. Ez a sereg tulajdonképpen Jellasics tartalékát képezte és körülbelül 9—10 000 harcost számlált.

83 Jellasics szeptember 10-én adta ki a parancsot az országba való bevonulásra és ő maga az általa vezetett balszárnnyal szeptember 11-én Légrádnál lépte át a Drávát. A három sereg közül elsőnek Hartlieb csapatai érték el Tolna megyét, serege^ szeptember 14-én Iregen ütött tábort, ahova 15 000 ember számára parancsoltak élelmet a környező községekből. A rendelkezés tulajdonképpen csak a kenyérre vonatkozott, mivel azon kívül minden mást az uradalmak szállítottak a tábornak. Ez tűnik ki a Tamásiban tartózkodó gróf Viczay Adolfnak szeptember 23-án a kocsolaiakhoz intézett leveléből is. Jó akaratú figyelmeztetésként írta, nehogy a szolgáltatás megtagadása esetén, a község esetleg rablásnak, fosztogatásnak legyen kitéve. A levél egyébként a következőképp szólt: „Isten velünk! Holnap, szeptember 24-én a horvát sereg Ireg és Tamási közt tábort fog ütni és azon rendelést teszi az illető tábornok, hogy a kö~ rüllevő helységek és uraságok az élelmezésükről gondoskodjanak. Minden mást, ami a tábor szükségére megkívántatik, az uradalmak megszereznek, de a kenyér, wável semmi készület nincs, a községek által lészen fedezendő. Ennélfogva megkerestetik a fent tisztelt község, hogy a rája kivetett 150 darab 8 fontos* kenyeret holnap 9 óráig az iregi kastélyba szigorú felelet terhe mellett leszállítsa, nehogy mulasztás esetén az ügy szenvedvén, ártatlanok kirabolása, vagy felperzselése idéztessék elő." A kocsolaiak és a többi községek is a rájuk kirótt kenyéradagot pontosan, időre leszállították, sőt Kocsola hat nappal később, vagyis szeptember 30-án, a községben vonulása közben megpihent Roth seregéhez tartozó 8. gradiskai ezred 3. zászlóaljának, 135 darab nyolcfontos kenyeret, a tiszti és málhás lovak részére pedig 60 porció zabot és ugyanannyi szénát szolgáltatott ki. A kiszolgáltatott kenyérről és a porciókról kapott nyugtákat a kocsolaiak később azzal az alázatos instanciával terjesztették be a megyéhez, hogy „miután a horvátok hazaárulóknak tekintettek és azonfelül magyar vért ontottak, remélik, a törvény fogja őket felelősségre vonni, de mindezektől függetlenül a részükre kiszolgáltatott élelem árát a megye nekik térítse meg". Az instancia elintézése azonban nagyon késett, mert azzal a megye csak 1849. évi január 10-i ülésében foglalkozott és a megyei pénztár túlterheltségére való tekintettel a végleges döntés „békés és boldogabb időkre" halasztotta.

84 Ireg és környéke egyébként is sokat szenvedett az ott táborozó Hartlieb altá* = Kb. 4,5 kilós. 117