Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

ki és egyben felhatalmazta, hogy a népfelkelést szervezze meg és a toborzás sikere érdekében mindent kövessen el. „Intézkedjék — szólt az utasítás — hogy a három csoportban Vas, Somogy, Veszprém és Tolna megye területén keresztül vonulni szándékozó ellenséget mindenféle módon gátolják, hátrál­tassák, hogy a magyar hazában legkisebb segélyre, táplálékra sem találván, előnyomulása lehetetlenné tétessék!" 8Z Jellasics serege három oszlopban tört be az országba, amint az a mi­niszterelnök előbb említett leiratából is kitűnik. A balszárnyat, amely legin­kább Somogy és Veszprém megyén keresztül nyomult, Budapest felé, a bán személyesen vezette, ereje mintegy 15 000 főt képviselt. A középhad, szintén körülbelül 15 000 emberből állott, Hartlieb altábornagy parancsnoksága alatt. Ennek a seregnek jobboldali biztosító csapatai érintették Tolna megye észak­nyugati részét. A jobbszárnyat, amely Baranyán és Tolnán vonult keresztül, Roth és Philipovics tábornokok vezényelték. Ez a sereg tulajdonképpen Jella­sics tartalékát képezte és körülbelül 9—10 000 harcost számlált. 83 Jellasics szeptember 10-én adta ki a parancsot az országba való bevonulásra és ő maga az általa vezetett balszárnnyal szeptember 11-én Légrádnál lépte át a Drávát. A három sereg közül elsőnek Hartlieb csapatai érték el Tolna megyét, serege^ szeptember 14-én Iregen ütött tábort, ahova 15 000 ember számára pa­rancsoltak élelmet a környező községekből. A rendelkezés tulajdonképpen csak a kenyérre vonatkozott, mivel azon kívül minden mást az uradalmak szállí­tottak a tábornak. Ez tűnik ki a Tamásiban tartózkodó gróf Viczay Adolfnak szeptember 23-án a kocsolaiakhoz intézett leveléből is. Jó akaratú figyelmez­tetésként írta, nehogy a szolgáltatás megtagadása esetén, a község esetleg rab­lásnak, fosztogatásnak legyen kitéve. A levél egyébként a következőképp szólt: „Isten velünk! Holnap, szeptember 24-én a horvát sereg Ireg és Ta­mási közt tábort fog ütni és azon rendelést teszi az illető tábornok, hogy a kö~ rüllevő helységek és uraságok az élelmezésükről gondoskodjanak. Minden mást, ami a tábor szükségére megkívántatik, az uradalmak megszereznek, de a ke­nyér, wável semmi készület nincs, a községek által lészen fedezendő. Ennél­fogva megkerestetik a fent tisztelt község, hogy a rája kivetett 150 darab 8 fontos* kenyeret holnap 9 óráig az iregi kastélyba szigorú felelet terhe mellett leszállítsa, nehogy mulasztás esetén az ügy szenvedvén, ártatlanok kirabolása, vagy felperzselése idéztessék elő." A kocsolaiak és a többi községek is a rájuk kirótt kenyéradagot pontosan, időre leszállították, sőt Kocsola hat nappal ké­sőbb, vagyis szeptember 30-án, a községben vonulása közben megpihent Roth seregéhez tartozó 8. gradiskai ezred 3. zászlóaljának, 135 darab nyolcfontos kenyeret, a tiszti és málhás lovak részére pedig 60 porció zabot és ugyanannyi szénát szolgáltatott ki. A kiszolgáltatott kenyérről és a porciókról kapott nyug­tákat a kocsolaiak később azzal az alázatos instanciával terjesztették be a me­gyéhez, hogy „miután a horvátok hazaárulóknak tekintettek és azonfelül ma­gyar vért ontottak, remélik, a törvény fogja őket felelősségre vonni, de mind­ezektől függetlenül a részükre kiszolgáltatott élelem árát a megye nekik térítse meg". Az instancia elintézése azonban nagyon késett, mert azzal a megye csak 1849. évi január 10-i ülésében foglalkozott és a megyei pénztár túlterheltségére való tekintettel a végleges döntés „békés és boldogabb időkre" halasztotta. 84 Ireg és környéke egyébként is sokat szenvedett az ott táborozó Hartlieb altá­* = Kb. 4,5 kilós. 117

Next

/
Thumbnails
Contents