Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9

A hiteleshelyi szervezet azonban a XIII. században még képlékeny, az oklevélkibocsátás gyakorlata szabályozatlan. Döntő változást e tekintetben I. Lajos király törvénye hozott, amely először a kisebb konventek (conventus minuti) érdemi működését tilalmazta,

6 majd az 1353-as pecsétvizsgálat során Budára kért pecsétek közül csak azokét adták vissza, amelyeknek működését engedélyezték.

7 A poroszlók korábbi hatáskörét a hiteleshelyek (lóca credibilia) és a királyi emberek együttesen vették át. Az utóbbiak neve mellett még a XIV. században is fel-feltűnik az eredetre valló „pro pristaldo" kitétel.

8 A pecsét vizsgálat ténye és következményei önmagukban is világosan mutatják az oklevélkiadásnál a XIII. század első felétől nélkülözhetetlenné váló pecsét fontosságát. „A pecsét lesz az oklevéladó személyek és testületek a szokásjog által is elfogadott authentikus, a bizonyításban közhitelt érdemlő szimbólumává, amelyből kiadványaik jogi érvényessége fakad."

9 A hiteleshely által kiállított, pecsétjének rányomásával megerősített öklevél teljes hitellel rendelkezett a világi bíróságok előtt, és nagy népszerűségnek örvendett az országlakosok körében. (Annak ellenére, hogy egyházi testületek végzik ezt a munkát, hangsúlyozni kell, hogy működésük] alapvetően nem egyházi jellegű.) Ebbe a hiteleshelyi szervezetbe tartozott az I. Béla király által 1061ben temetkezési helyül alapított szekszárdi apátság

10 konventje is. A királyi alapítás ténye rendkívül fontos volt a későbbi hiteleshelyi működés szempontjából, mert a magánemberek által emelt nemzetségi monostorok és egyéb egyházi testületek ilyetén működését az 1353-as rendezés után vagy egyáltalán nem, vagy csak külön királyi kegyként engedélyezték.

11 így akarták kiküszöbölni a részrehajlást, és ezzel együtt a csalások és hamisítások lehetőségét. Másrészt az alapításakor a részére adományozott birtokok

12 olyan tekintélyt kölcsönöztek neki, hogy működésének jogosultságát sohasem vonták kétségbe, míg a közelében lévő cikádori (a mai Bátaszék területén) cisztercita

13 és a dunaföldvári bencés

14 konvent a XIV. század közepén kihullott a szabályozás rostáján. A szekszárdi konvent a XIII. század utolsó harmadától kezdve megszakítás nélkül folytatja oklevéladó működését 1526-ig. Hogy milyen mértékben sújtotta a tatárjárás, adatok hiányában nem tudjuk megállapítani, de Tábor fiainak 1223 előtti

15 és Tamás vránai perjel 1457-es

16 támadásán kívül jelentősebb haitalmaskodás és pusztítás nem érte az apátság székhelyét. Szekszárd 1526-ban a győzelmesen előrenyomuló szultáni seregek útjába esett. Lehet, hogy ekkor pusztult el a testület levéltára, lehet, hogy később vándorlás alatt szóródott szét, vagy semmisült meg, további sorsáról semmit sem tudunk. Szerencsésebb földrajzi helyzetben fekvő konventeknél sokszor az egész levéltár a kutatók rendelkezésére áll (pl. Lelesz, Zalavár, Jászó stb.), s ezek közül néhánynak történetét több-kevesebb részletességgel fel is dolgozták.

17 A szekszárdi konvent hiteleshelyi működésének kutatója munkájában nem támaszkodhatik az ilyen levéltárakban nagy mennyiségben található fogalmazványok és regisztrumok adataira, hanem csak a pusztításokat átvészelt családi és testületi levéltárakban megőrzött szekszárdi kiadványokat tanulmányozhatja.

18 A ránkmaradt, részben kiadott, de nagyobb részében kiadatlan szekszárdi konventi oklevelek száma mindent összevéve sem éri el az 500-at. Éppen igen csekély számuk miatt kell különösen megbecsülnünk ezeket, mert a jóval kisebb számban készült megyei kiadványok mellett egyedüli emlékei Tolna megye középkori gazdasági és társadalmi életlenek, dokumentáló! kulturális színvonalának. Tanulmányunk elsősorban az okleveleket létrehozó működés vizsgálatát tűzte ki célul maga elé, de okleveleink viszonylag kis száma lehetővé teszi, hogy időről-időre azokat tartalmilag is tárgyaljuk. 10