Regiónk és Tolna megye a két világháború között - IX. Levéltári Nap 2004. szeptember 3. (Szekszárd, 2004)

Dr. Romsics Ignác: Magyarország a két világháború között

másik nagy sportberuházása a Nemzeti Sportcsarnok felépítése volt a régi lóversenypályán 1940-194l-ben. A szabadidő-eltöltés régi formái közül a nyaralás a középosztályi családok szinte kötelező nyári penzumává vált. A háború előtt az arisztokrácia, a nagypolgárság és a felső középosztály járt külföldre. E 10-20 ezer fős kör az 1930-as évekre mintegy 200 ezerre emelkedett. Még nagyobb ütemben terjedt a belföldi üdülés. 1911 és 1914 között a 20 milliós lakosságból évi átlagban csupán 100150 ezren tartózkodtak különböző hazai gyógy- és üdülőhelyeken, s a Balaton partján nyaranta mintegy 20-30 ezren kerestek felüdülést. Az 1920-as évek elején a belföldi nyaralók száma - követve az összlakosság számának változását - lecsökkent 50 ezerre. Egy évtized múlva, az 1930-as években azonban már 1 millió felé közelített. A belföldi nyaralók mintegy fele a Balatonnál üdült. A hosszabb nyári üdülések mellett az 1930-as évektől emellett terjedni kezdett a víkendezés, amelyet a kevésbé tehetős városi rétegek is jobban megengedhettek maguknak. A mozi, a rádió, a turizmus és a tömegsport terjedése - kiegészülve a technikai modernizáció más új vívmányainak, a villamosításnak és a motorizációnak a terjedésével - egy nagy életformaváltás kezdetéről tanúskodnak. Ez a forradalmi jellegű átalakulás azonban a magyar népesség egészét még korántsem jellemezte. A rohamléptekben modernizálódó városi, s elsősorban polgári rétegek mellett a falusi lakosság nagy tömbjei lényegében továbbra is hagyományos módon élték életüket. A nyaralás és a turizmus számukra ismeretlen fogalmak voltak, s ha a fiatalabbak néha meg is csodálták a fehér falra vetített beszélő és mozgó képeket, vagy hallgatták is a távolba beszélő szerkezet zörejekkel és recsegésekkel teli üzeneteit és zenéjét, mindez még egzotikum volt számukra, s nem életük, mindennapjaik szerves része. Ugyanilyen eseménynek számított az is, ha vonatra, netán autóbuszra ültek, s nem gyalog, lovon vagy szekéren közlekedtek. Az életformaváltás a falvak és tanyák népéhez átütő erővel csak évtizedekkel később érkezett el.