Regiónk és Tolna megye a két világháború között - IX. Levéltári Nap 2004. szeptember 3. (Szekszárd, 2004)

Dr. Romsics Ignác: Magyarország a két világháború között

tozik. Kétségtelen azonban, hogy igen sokan tengették életüket ínséges körülmények között. Egy komoly földreform ezer és ezer szegényparaszt gondját enyhíthette volna jelentősen. Ezt azonban úgy a kormányzó, mint az egymást követő kormányok elvetették. Érdekes, hogy később, 1945 utáni emigrációjában a földosztás elmaradását maga Horthy is hibának, az akkori birtokmegosztást pedig „elavultnakés egészségtelennek" nevezte. A történelmileg kialakult tulajdonviszonyokhoz tehát nem akart, és nem is nyúlt a rendszer. A modern szociálpolitika számos elemét azonban bevezette. Az 1920-as évek utolsó harmadától a városi munkásságnak mintegy 80-90 %-a részesült kötelező betegségi és baleseti biztosításban. 1928-ban vezették be a városi munkásság kötelező nyugellátását is, amit 1937-ben a 8 órás munkaidő és a fizetett szabadság elrendelése, majd 1938-ban a gyermeknevelési pótlék bevezetése követett. A fenti törvények nagy hiányosság volt, hogy a mezőgazdasági munkásokra nem vonatkoztak. Némi változást ebben az aránytalanságban az 1938. évi XII. tc. hozott, amely a mezőgazdasági munkavállalókra is kiterjesztette az öregségi biztosítást. A nyugdíjkorhatárt egységesen 65 évben szabták meg, s ahhoz hogy valaki nyugdíjat kapjon 15 éves munkaviszonnyal kellett rendelkeznie. A Horthy-korszak társadalombiztosítása - a kor mércéjével mérve - ezek után már csak egyetlen nagy hiányosságtól szenvedett: a munkanélküliség elleni biztosítás megoldatlanságától. Ez azzal magyarázható, hogy az iparban a munkavállalók 10 és 20 %a között ingadozó, a mezőgazdaságban pedig ennél is magasabb arányt elérő munkanélküliek válogatás nélküli és rendszeres segélyezése az üzemi költségeket és/vagy az állami költségvetést elviselhetetlenül megterhelte volna. Ehelyett a karitatív jellegű és eseti szegénygondozást fejlesztették. A segélyezés szempontjából különbséget tettek munkaképtelenek, munkanélküliek és munkakerülők között. Utóbbiak semmiféle segélyben nem részesülhettek, és a munkanélküliek is csak akkor, ha ínség-, illetve szükségmunkát végeztek. A magánfilantrópia és az egyesületi karitász terén új kezdeményezésként jelent meg az úgynevezett egri norma, amelyet P. Oslay Oszwald egri ferences házfőnök dolgozott ki 1927-ben. Ez