Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Koltai Tamás megnyitója

társak. Kiadványaik magas-színvonalú alapkutatásokat közölnek, segítve ezzel a hazai oktatást, és szakmai közvélemény munkáját, illetve az is tudvalévő, hogy különösen fontos, kulturális missziós szerepet töltenek be a levéltárak azokban a városokban, azokban a településeken, ahol nincsen egyetem, esetleg főiskola. Mégis számtalan problémát, megoldhatatlan gondot görgetnek maguk előtt ezek az intézmények. Ilyen probléma például, hogy csak az egyik legjellemzőbbet említsem az is, hogy az elmúlt fél évszázadban felgyülemlett anyagok beszállítására és alapvető rendezésére pénz hiányában nagyon sok helyen nem kerültetett még sor. így aztán feltáratlanul hányódnak a helyi szocialista rendszer olyan lokális szintű helyi iratanyagai, amelyeket a rendszer olyan iratképző központjai termeltek ki magukból, mint pl. a termelőszövetkezetek. Ezért a Megyei Közgyűlés nevében felelősséggel mondhatom, hogy mi mindig arra törekedtünk, hogy lehetőségeinkhez mérten megtaláljuk azokat az anyagi eszközöket, amelyek segítségével levéltárunk helyzetén könnyíthetünk. Hogy az együttműködés mindig is csak kötelezően viszonossági alapon történhetett, mindig is kölcsönös volt, miután úgy gondolom, hogy négyszemközt vagyunk, egy igen jellemző példával szolgálhatok: Három évvel ezelőtt, mikor a megye identitása megerősítésének szándékával elsőként rendeztük meg a megyenapot, éppen dr. Dobos Gyula igazgató urat kérdeztem meg, hogy szerinte melyik lenne erre a legméltóbb, legalkalmasabb dátum. O pár órával később egy porlepte papírlapot lobogtatva ragyogó arccal keresett azzal, hogy az irat tanúsága szerint éppen 300 esztendeje lesz szeptember 1-én annak, hogy I. Lipót császár címert és pecséthasználati jogot adományozott Tolna vármegyének. Dobos igazgató úr és kollegái tehát a most is ünnepelt, immár hagyománnyá lett tolnai megyenap forrásgazdái is. Ezért is, meg az eddig elhangzottak jegyében is kérem, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak Dobos Gyula igazgató úrnak, és mindazoknak, akik méltó módon ápolják, és ápolták kollektív emlékezetünket, a levéltárakat. Mindannyiunk nevében mondhatom köszönöm szépen.