Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)
Dr. Dobos Gyula: Tolna Megye Levéltárának története
A rendkívül agresszív alispán ellen azonban összefogott a megye nemessége és a főispáni akarattal szembeszegülve ellenpéki tisztújítást hajtott végre. Alispánnak a simontornyai őrség tisztjét, Dallos Istvánt választották (1697-1699). E helyzet kialakulását elősegítette Radonay Mátyás pécsi püspök helyzetének átmeneti megrendülése az udvarnál. 1699-ben azonban funkciójában confirmálták, de a továbbiakban körültekintőbben járt el a megyében. A Tolna megyei közigazgatás fejlődése fontos állomásának tekinthető, hogy Strausz Mihály személyében jegyzője is lett a megyének. Az igazi megoldást e posztra az jelentette, amikor 1698ban a vasvári káptalan korábbi expeditorát, tehát a jegyzőkönyvek készítéséhez, a különböző hivatalos iratok szerkesztéséhez értő, a közigazgatásban is jártas szakembert választottak Gyurekovics Péter személyében vármegyei jegyzőnek. Gyurekovics 1732-ig jegyzőként, majd főjegyzőként, sőt 1714-1718 között még alispánként is, 1716-1718 között egyúttal Baranyában is főjegyzőként dolgozott a vármegye szolgálatában. Az 1698. december 16-18 közötti Tamási közgyűlésről már ő készítette a jegyzőkönyvet. Ez minőségileg eltér az 1696-ban készített két korábbi jegyzőkönyvtől. A vármegye elismerte és értékelte a jegyző tevékenységének fontosságát, ennek egyik bizonyítéka az a tény, hogy az ő megbízatása minden év december elsejével kezdődött, azaz személyét függetlenítették a megyei tisztújítástól. A jegyző feladatai közé tartozott a közgyűlési és kisgyűlési jegyzőkönyvek elkészítése és megőrzése, valamint az egyéb megyei akták megóvása. Az iratok megóvása nem volt egyszerű feladat, hiszen a vármegyének sem állandó székhelye, sem székháza nem volt, a generalis- és a particularis congregatiora más-más megyei településen került sor (Bátaszéktől Iregig, Pakstól Szakcsig) 4 Bár a megye a közgyűlési iratokat és más fontosabb aktákat külön csomóban helyezte el, rendezettségről nem lehet beszélni, ugyanis vármegyei tisztségviselők nem voltak az írásos ügyintézés hívei. Ezt bizonyítja, hogy Lipót király hiába szólította fel 1699 végén a megyét az 1698. évi hadiadóról elszámolásra, mert kide4 Uo. 58. p.
