Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Dr.Ódor Imre: A BML története a XVIII. században

szeptember 19., 1729. június 20., 1734. január 30-án tartott ítélőszékein (sedes Judiciaria) letárgyalt polgári perek iratai. XVIII. Az 1713-1715., 1717-1719. és 1721-1734. évi büntető perek iratai. A lajstrom összeállításáért s a vele kapcsolatos levéltári rendezésért a vármegye 100 forintot fizetett a megye akkor jegyzőjének, Pápay Istvánnak. Közben a közigazgatás ügyforgalmának növekedésével - különösen Mária Terézia alatt - országszerte növekedett a levéltárak iratanyaga is, s most már legfelsőbb helyen is felismerték a vármegyei levéltárak egyöntetű kezelésének, főleg pedig ellenőrzésének a szükségét. Az 1752. április 28-i legfelsőbb rendelet ötödik pontja kötelességévé tette a főispánoknak, hogy arra is gondjuk legyen, hogy a vármegye levéltára, ha rendezetlen volna , rendeztessék. Az iratok minél előbb lajstromoztassanak, a jegyzőkönyvek pedig évről-évre szépen leírva és bekötve őriztessenek, s külön mutatók is készüljenek hozzájuk. Baranya vármegye - mint korábban már utaltunk rá - a rendezést már jóval e rendelet kiadása előtt elvégezte; de mutatók még egyáltalán nem készültek az iratokhoz. 1768. november 21-én újabb királyi rendelet szólt a főispánokhoz a vármegyei levéltárakról, amely nemcsak megismételte az 1752. évinek ötödik pontját, de most már jelentési kötelezettséget is előírt: a levéltár iratai mely időtől kezdődnek és meddig vannak már rendezve és lajstromozva? Majd néhány konkrét ügyből kifolyólag ugyanezen időben általános kutatás rendeltetvén el az ország összes levéltáraiban, az ennek kapcsán kelt egyik rendeletében a magyar királyi udvari kancellária azt is kimondta, hogy a lajstromozást a vármegyei jegyzőknek kell elvégezniük, s hogy e munka gyorsabban haladjon, megengedi, hogy a jegyzők mellé felesketett segítő tisztviselők is beoszthatok legyenek. A legtöbb vármegye főispánja természetesen édes-keveset jelenthetett a felügyeletére bízott levéltár rendezettségéről, minthogy a levéltárak ebben az időben a valóságban még rendezetlenek voltak, s így a királyi helytartótanács 1772. június 19-én 4164. szám alatt megsürgette a rendelet végrehajtását.