Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Dr. Bősze Sándor: A SML a múltban, a jelenben ...

nok 1898-tól kezdte meg pótolni az egyházi anyakönyvek hiányzó másodpéldányait (a másodpéldányokat a felekezetek egyházközségei az 1827. évi XXIII. törvénycikk alapján helyezték el a törvényhatóságok levéltáraiban), megszervezte az anyakönyvi alosztályt, s a XX. század elejére elkészült az egyházi anyakönyvek másodpéldányainak jegyzéke is. Az állami anyakönyvezés bevezetése (1895. október 1.) tovább növelte az anyakönyvek kezelésével összefüggő feladatokat. Gebauer Miklós már 1898-ban arra hívta fel a törvényhatóság figyelmét, hogy az archívum helységei az anyakönyvi másodpéldányok elhelyezésére alkalmatlanok. Öt esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 1903-ban külön helyiségben helyezzék el mind az egyházi, mind az állami anyakönyvek másodpéldányait. A XIX-XX. század fordulóján az alispáni jelentések alapján a következő ügyforgalomra utalhatunk. 1898-ban 551 levéltári ügyet, vízjoggal összefüggő feladatot 27-et és utólagos anyakönyvi bejegyzést 1916-ot intézett el a főlevéltárnok és a levéltári segéd. A napi teendők az évek során tovább szaporodtak, 1900-ban az elintézendő ügyek száma megközelítette a 3700-at (levéltári ügy 421, anyakönyvi ügy 3264, vízjogi bejegyzés 12). A szakmai feladatokat illetően is észrevételeket tehetünk: 1898-ban az adonyi járási főszolgabírói hivatalban történt selejtezés, amelyről mindössze az a megjegyzés maradt fenn, hogy az 1880-ig keletkezett iratok ,,a helyszínen selejteztettek". A századforduló a gyűjtemények létrejöttének időszaka: az Acta politica irataiból kialakult a nemesi családokra és a vármegye településeire vonatkozó gyűjtemény. A kutatómunkát illetően Károly János kanonoknak Fejér vármegye történetét öt kötetben összegző munkájára kell felhívnunk a figyelmet. Első ízben hasznosultak a levéltárban őrzött történeti értékű dokumentumok. Károly János monográfiájában összegződtek mindazok a törekvések, amelyek Rosty Zsigmondtól Modrovich Ignácig meghatározták a főlevéltárnokok munkásságát. A levéltár történetéből felvillantott évtizedek eredményeit és ellentmondásait dr. Komáromy András országos levéltárnok az alábbiakban összegezte: „A közgyűlési jegyzőkönyvek... [az] 1692. évtől fogva csaknem hiánytalanul megvannak. Az összefug-