Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Dr. Szögi László: A magyar levéltárügy évszázadai

Tehát olyan családok mint a Zichyek, Esterházyak, Festeticsek -sorolhatnánk tovább - hatalmas birtokaik igazgatását már szervezettszerűen működtetik, és bizonyos nagyobb családoknál arisztokrata famíliákban már önálló levéltárost is alkalmaznak szintén a XVIII. század végén, legkésőbb a XIX. század elején. Mindezek ma a magyar történelmi múlt dokumentumai, tehát szerves részét képezik annak, amit a levéltárügy részének tekintünk. Van itt egy fordulópont. A XVIII-XIX. század találkozásánál ez a fordulópont az, mindaz, amiről idáig Önöknek beszéltem az nem a mai értelemben vett levéltár, tehát nem egy tudományos kutatóintézetnek a fogalmával azonos, hanem jogbiztosító iratokat őrző zárt intézményként határozható meg. A XVIII. században, amikor már az Archívum Regni a nádor engedélye nélkül abban a levéltárban kutatni tilos volt. A családi levéltárak értelemszerűen teljesen zárt gyűjtemények voltak. A birtokos engedélye nélkül bejutni lehetetlen volt. És mint a városoknak mind a megyéknek ahhoz fűződött érdeke, hogy az Őket illető iratokat csak az a réteg ismerhesse meg, aki a közigazgatásban dolgozik. Ezek tehát nem még nem tudományos intézmények, hanem biztosító gyűjtőhelyek. Miközben az európai fejlődés elkezd a múlt felé fordulni, és a XVIII. század második felében már kezdenek megszületni azok a munkák, amelyek írásához nélkülözhetetlenek a történelmi dokumentumok. Tehát a jezsuita történetírás Katona István vagy mások a kialakuló protestáns forráskeresés vagy forráskritika Kovacsics Márton György nevét említeném meg és másokat. Ezeket elkezdik Fehér György nevét a XIX. század elején, elkezdik azokat a forráspublikációkat, még egyelőre nyilván a távolinak tűnő középkorról Kódex Diplomatikus Hungary és így tovább, amelyek levéltári anyag nélkül elképzelhetetlenek. Vagyis elindulunk afelé a kor felé, amikor már a levéltár mint a történelemtudomány forrása, és egyben tudományos forrásbázis, tudományos kutatóintézetként is meghatározható. A következő korszak amivel foglalkoznom kell a polgári kor 1848 után kezdődő, s majd a kiegyezés után kiteljesedő polgári kornak levéltárügye. Közismert talán, hogy 1848-ban születik terv