Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Katus László: Hazánk és régiónk a dualizmus korában

viszonylatban a leggyorsabb volt (meghaladta az évi 4 %-ot). (5. ábra.) 1870 és 1914 között a learatott terület 47 %-kal, 3,7 millió hektárral növekedett (7,8 millió hektárról 11,5 millióra). A vízrendezési és ármentesítési munkálatok eredményeképpen 1846 és 1914 között 3,8 millió hektárnyi területet vált alkalmassá a rendszeres mezőgazdasági művelésre. Ugyancsak jelentősen hozzájárult a vetésterület növekedéséhez a legelők egy részének fel szántása, amit az állattartás belterjessé válása tett lehetővé. Végül a hagyományos nyomásrendszerről a korszerű vetésforgókra való áttérés eredményeként 1871 és 1913 között az ugar területe 2,3 millió hektárról 1,1 millióra csökkent, vagyis míg korábban a szántóterület 23 %-át tette ki, addig a világháború előestéjén már csak 9 %át. A modern művelési rendszerek elterjedését mutatja, hogy 1908-ban a közel 13000 községnek csak 26,4 %-ában volt még nyomásos gazdálkodás. Míg a Dunántúlon és a Kisalföldön a hagyományos rendszerhez ragaszkodó községek aránya csak 7-8 % volt, addig az ország keleti felében meghaladta a 40 %-ot. Ennek megfelelően hasonló regionális eltéréseket mutat az ugar aránya is: a dunántúli megyékben csak 4 %, Erdélyben viszont 22 %. Bármilyen jelentős volt is a vetésterület kiterjedése, a növekedésben mégis az intenzív tényezők — a termésátlagok és a termékek minőségének a javulása — játszottak fontosabb szerepet. 1867 és 1913 között a szántóföldi termelés évente átlagosan 2,7 %-kal növekedett, ehhez a növekedéshez a vetésterület kibővülése 1 %-kal, a termésátlagok növekedése viszont 1,7 %-kal járult hozzá. A termelés minőségi oldalának a lényeges javulását jelzik a szántóföldi termelés tápértéktermelésére vonatkozó számítások is, amelyek szerint 1871 és 1914 között az egy katasztrális holdra jutó táp értéktermelés évente átlagosan 2,5 %-kal növekedett, azaz négy évtized alatt közel megháromszorozódott. A fontosabb szántóföldi termékek termésátlagai a 20. század elején jelentős mértékben csak Anglia, Németország és a Benelux államok hozamai mögött maradtak el, a többi nyugat-európai országéval azonos szinten mozogtak, s lényegesen felülmúlták Oroszország és a balkáni országok átlagait.