Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Katus László: Hazánk és régiónk a dualizmus korában

gyorsabb növekedési ütemmel az első világháborút megelőző fél évszázadban Európában csak Dániában és Svédországban találkozunk. (2. ábra). A magyar gazdaság növekedése lényegesen gyorsabb volt a lajtántúlinál, így a Monarchia két fele közötti gazdasági szintkülönbségek jelentős mértékben kiegyenlítődtek. Az egy lakosra jutó hazai termék tekintetében Magyarország (435 K) közép helyet foglalt el a jóval fejlettebb osztrák (790 K) és cseh (630 K) tartományok és az északi, keleti és déli peremtartományok (Galícia, Bukovina, Krajna, Dalmácia 250-300 K) között. Mivel a gazdaság egyes szektorainak növekedése nem volt azonos ütemű, jelentősen átalakult a gazdaság szerkezete. A mezőgazdaság részesedése a hazai termékben 60 %-ról 44 %-ra csökkent, az iparé 12 %-ról 25 %-ra, a szolgáltató ágazatoké pedig 19 %-ról 31 %-ra emelkedett. Hasonló változást figyelhetünk meg a foglalkoztatás szerkezetében is. 1869 és 1910 között a mezőgazdaságban dolgozók aránya 76 %-ról 60 %-ra csökkent, az iparban dolgozóké 10 %-ról 18 %-ra, a szolgáltató ágazatokban foglalkoztatottaké pedig 14 %-ról 22 %-ra növekedett. Ehhez a dinamikus növekedéshez mindenekelőtt nagyarányú beruházásokra volt szükség. Hogy ebből a szempontból mit jelentett a kiegyezés, s ennek eredményeképpen a Monarchia politikai viszonyainak konszolidálódása, azt jól jelzi a következő tény. Ha összehasonlítjuk a kiegyezés előtti hét év beruházásait a kiegyezés utáni hét év befektetéseivel, akkor hatszoros emelkedést állapíthatunk meg a kiegyezés után. Ami az egész korszakot illeti, semmi más adat nem jellemzi jobban azt, hogy milyen nagyarányú változások következtek be az országban, mint az ún. nemzeti vagyon (a föld értéke nélkül), vagy szakszerűbben: az újratermelhető fix tőke állomány (az összes épületek, termelő berendezések, gépek és eszközök, utak, vasutak, közlekedési eszközök, hidak, vízépítési objektumok, városi és községi közművek, valamint az állatállomány együttes értéke) növekedése. Számításaink szerint ez a nemzeti vagyon 1867 körül 5,3 milliárd koronát tett ki, 1913-ban pedig már 23 milliárd koronát (változatlan, 1913-as árakon), vagyis több mint megnégyszereződött. A beruházások több mint 60 %-a az ún. infrastruktúrába irányult (utak, vasutak, hidak, vízépítés, hajózás, közművesítés, középületek, lakóházak), 20 %-a az