Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Tímár László: Zárszó

Tímár László ZÁRSZÓ Tisztelt Képviselő Asszony!* Főigazgató Úr! Igazgató Úr! ígérem, rövid leszek, és ígérem, olyat mondok, hogy pláne nem lesz kérdés. „Lásd így élünk mi gyermek módra hallgatag, hátra sem nézünk, elfutunk a zajló úton" -írja Babits Mihály valahol. Hátranéztünk, és ahogy hallom előre is. A mai nap címe az volt, hogy levéltárak, levéltárügy múltja jelene és jövője. Csak fél napot itt ülve, úgy éreztem, hogy mindenki tudta, hogy a mi múltunk, a mi jelenünk és a mi jövőnkről volt szó, akkor amikor a konferencia szakmai része kizárólag szakmai alapon beszélt ezekről a dolgokról. Örülök és megtiszteltetés a Tolna Megyei Közgyűlés számára, hogy a negyedik megyenap részévé válhatott ez a rangos konferencia. Mert hogy a vármegyei levelestár létrehozásának 275. évfordulója most egybeesett a megye pecsétjének 303. éves évfordulójával. A megyenap 26 rendezvényén 11 helyen már négy nap óta folynak az ünnepségek és szakmai konfrenciák, és még pár napig tartanak. Rövid ittlétem alatt is úgy éreztem, hogy az egyik legrangosabb, ha nem a legrangosabb eseménynek lehettem részese. Amikor 98-ban a sorsnak hála ebbe a tisztségbe kerülhettem, és nekem is többedmagammal gondoskodnom kellett a levéltár és egyéb más intézmények jövőjéről és jelenéről akkor kezembe került egy beszéd része. Mit jelent a múlt a jelen és a jövő? Ostoba ember az, aki azt hiszi, hogy a múltbanézés a jelen elhanyagolása és a jövőbe tekintés elmulasztása. A múlt nélkül nincs jövő és a jövőbe tekintve a múlt gyökereiben kell megkapaszkodnunk. Ez a beszéd 1993. augusztus 20-án a budai várban hangzott el és Antal József * A délutáni előadásokon, majd az azt követő beszélgetésen résztvett Halmai Gáborné országgyűlési képviselő is.