Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)
Dr. Gecsényi Lajos: A magyar levéltárak és az EU
Az első kérdés, amellyel szembe kell néznünk a reális és irreális várakozások az Európai Unió előszobájában. Rögtön hivatkoznék a már említett egyesületi rendezvényre, ahol az iránt érdeklődött egy szozzászóló, mikor és mennyi pénzt fog adni az Unió a magyar levéltárak számára. Az ülés levezető elnökeként magam is válaszoltam a kérdésre és óvtam attól, hogy az Uniót általában valamiféle pénzkivéeli forrásnak tekintsük. Ez minden területre érvényes, és akik figyelemmel kísérik a csatlakozási folyamatot, azok tudják, hogy mennyire igaz. A helyes és világos megítélés azért is fontos, mert az Európai Közösségbe történő belépés egyetlen ország, egyetlen szakterület számára sem jelent valamiféle csodaszert. Világos helyzetfelmérés kell önmagunkról, elképzelések, koncepciók arról, hogy mit és hogyan akarunk megvalósítani az uniós keretekben. Szerény megítélésem szerint ezen a téren van még tennivalónk. Mindenekelőtt világosan látnunk kell ebben az összefüggésben is, hogy a levéltárak egyfelől a nemzeti identitás, a nemzeti múlt megőrzéséhez szorosan kapcsolódó tevékenységüknek, másfelől a mindenkori állami adminisztrációhoz való kötődésüknek megfelelően a kultúra és a közigazgatás határán mozognak. Ámde mindkét terület vaskos csomagjában valójában csak perifériális problémát jelentenek. Nem véletlen, hogy a magyar levéltárügyért felelős kulturális tárca uniós csatlakozási koncepciója pillanatnyilag nem terjed ki konkrétan a levéltári területre, hanem a kulturális örökség megőrzése csomagba érti bele a levéltárakat. Hasonló megítélés tükröződik egyébként az EU különböző kulturális pályázataiban is, amire a magyarországi Kultúrpont Iroda által közreadott projekt-felhívások szolgálnak például. S itt merül fel a kérdés: hogyan is ítéli meg a közösségi politika a fenti kettős kötődésben a levéltárakat, mely funkciójukat helyezi előtérbe? Egyértelmű állásfoglalás ugyan nem áll rendelkezésre erről, de az a tény, hogy a brüsszeli adminisztráción belül a levéltárakkal, mint a kormányzati irattermelés és iratkezelés végpontjaival, leginkább az informatikai ügyosztály foglalkozik (pl. a DLM-Fórumok támogatása) világos jelzésként fogható fel. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a várakozások, a feladatok első helyen az információt hordozó iratanyag, legyen az, papíralapú vagy elekt-
