Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Dr. Dobos Gyula: Tolna Megye Levéltárának története

valamint köbméter átvételi mértékegységként egyaránt szerepelt. Tény, hogy ekkor kezdődött el a községi önkormányzati iratok levéltárba kerülése, általában 1945-1947-es évhatárig, mennyiségileg 15 kg - 10 q közötti nagyságban. Néhány történelmi família: Bezerédj, Bernáth család iratai mellett földhivatali, járásbírósági, selyemtenyésztési felügyelőségi, sőt államosított vállalatok: Bonyhádi Zománcgyár, Cipőgyár aktái is. Az MNB szintén ekkor adta át az Országos Szövetkezeti Hitelintézet jelentős pénzügyi iratanyagát. 1955 és 1967 között közel 900 folyóméter aktával gyarapodott a levéltár állománya. Arról nincs adatunk, hogy mennyi került ezekből a rendezési folyamatok eredményeként selejtezésre. Folytatódott a községi, megkezdődött az iskolai (elsősorban felekezeti) iratok (többségében anyakönyvek, naplók, érettségi dolgozatok) átvétele. Az 1957-es jelentősebb átvételi mennyiség a megszűnt begyűjtési (közellátási) hivatalok, szétugrott termelőszövetkezeti csoportok levéltárba szállított irataiból származott. 1958-ban már a községi, városi, járási, megyei tanácsok 1950-5l-es iratai is bekerültek a levéltárba. Ezt követően az átvétel lelassult. Értékes, de településenként mindössze néhány cm iratot, gyakran csak egy kötetet jelentettek, pl. a községi erdő-birtokossági, legeltetési társasági, hegyközségi iratok valamint a községi dobolási (currens) könyvek. 1967- 1969 közötti jelentős iratgyarapodás oka a községi tanácsok iratainak, testületi anyagainak 1957-es évhatárig, valamint a tamási járásbírósági telekkönyvi iratok átvétele volt. Az 1970-es évek viszonylag hasonló nagyságrendű éves gyarapodásától (70-80 ifm) csak 3 évben van jelentős eltérés. Ezek minden esetben tanácsi iratátadásokat mutatnak. Pl. járási tanácsok megszűnése, vagy hivatallá alakulását követően a testületi anyagok teljes egészében a levéltárba kerültek. A hetvenes évek végére a szinte folyamatos iratátvétel ellenére egyre többször kellett az átvételre helyhiány miatt nemet mondani. Az átadási nyomasztó igény miatt kényszer lépésként történt meg 1982-ben, kényszer lépésként, a levéltár keleti és nyugati folyosójára dexion állványzat telepítése. Ez tette lehetővé a nyolcvanas évek elején a jelentős mennyiségű felekezeti és állami iskolai irat