Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Dr. Dobos Gyula: Tolna Megye Levéltárának története

kutatása nélkül a XIX-XX. századi községtörténetek igényes megírása elképzelhetetlen. 1950-es 29. tvr. megszüntette a megyei, egykor vármegyei levéltárakat. Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete és irányítása alá tartozó közlevéltárak lettek, a centralizálási törekvések eredményeként a Levéltárak Országos Központja (LOK) irányítása alá kerültek. A levéltár 1968-ig a Szekszárdi Állami Levéltár nevet viselte. A közlevéltárrá alakulás többek között jelentette a gyűjtőköri tevékenység Tolna megye összes államigazgatási szervére, hivatalára, intézményére, vállalatára kiterjesztését. Az 1950 előtti levéltári tevékenység területi munkával, az iratképzők ellenőrzésével kiterjesztése a levéltári jogosítványok igazgatási, hatósági feladatokkal kiegészülését jelentette. Az iratképző szervek iratkezelésének, irattározásának, az iratok tárolásának figyelemmel kísérése és a selejtezés jóváhagyásának joga megnövelte a történeti értékű iratok megmaradásának esélyét. A feladat maradéktalan teljesítésének azonban hiányoztak a feltételei. A 3 fős szaklétszám csak 1954 végére emelkedett a kért 5 főre. Az ellenőrzési munkát hátráltatták a közlekedési nehézségek is. Tolna megye kedvezőtlen vasúti szerkezete nem tette lehetővé a települések jelentős részébe vonaton eljutást. A vasút hiányát pótolni tervezett, de naponta többségében csak reggel és este közlekedő munkásjáratos autóbuszok helyett és mellett a vidéki ellenőrzésre igyekvő levéltárosnak maradt a kerékpáros megközelítés - ellenőrzési mennyiséget erősen behatároló - lehetősége. A centralizált levéltári hálózat kialakítását az a cél vezette, hogy a megyei irattárak gyűjtsék be az anyagot, szakszerűen rendezzék, rendszerezzék és készítsenek a feldolgozáshoz minél több segédletet. Tudományos feldolgozásra központilag létesítettek, pl. Párttörténeti, Történettudományi stb. intézeteket. Hamarosan kiderült, hogy a létrehozott intézetek munkatársai szinte kizárólag országos témákban végeznek kutatást, elsősorban az országos szervek irataival foglalkoznak, a regionális, vagy megyei szintű kutatás háttérbe került, elmaradt. A regionális és lokális elvárások, a levéltárosok felkészültsége, a helytörténet kutatása iránti igény növekedése viszont megkövetelte, hogy a levéltári feladatok között ne csak a feltáró, hanem a tu-