Cserna Anna - Kaczián János: Egyed Antal összeírása és korrajz Tolna vármegyéről (Szekszárd, 1986)

Az Egyed Antal-féle felmérés

-4datában milyen részletesen, milyen mélyen éltek ezek az események és emlékek« A jelentést tevők is műveltségűknek megfelelően Írták le azt, amit tudtak a község múltjáról. Volt, aki utána nézett az ódátoknak a korabeli dokumentumokban. A semmit-mondó válaszok mögött gyakorta egy egész faluközösség szájhagyomány utján fennmaradható "emlékeinek" hiánya húzódik meg. Ebből a szempontból különösen érdekesek az 1700-as évek első évtizedeiben történt német betelepítésre vonatkozó leírások. Majos hites jegyzőjének jelentéséből kitűnik, hogy a falu dokumentumaiból - "a község Archívumában lévő régi Contractusból" - merített a válaszhoz.

Csak Máza "felettye" tartalmaz utalást arra, hogy a válaszadó a témával összefüggő egyéb szakirodalmat is tanulmányozott. /3/ Kis Márton azért is megérdemli a név szerinti említést, mert a kérdésekre adott válaszai alapján jegyzőtársai közül a legműveltebbnek tűnik./4/

A német ajkú lakosság száma Egyed már idézett topographiai leírása szerint 1828-ban 79.581 fő volt. Ez a vármegye lakosságának 40 %-a. A falvak egyharmadában - harminc község- ban - vegyes volt a lakosság és negyven községben csak németek laktak. A számon tartott rácok többsége Földváron, Grábócon, Szálkán és Alsó Nánán élt. A magyarul jól beszélő tótok Földvárt és Mözsöt lakták. A többségében boltos, kereskedő és különféle mesterségeket űző zsidó lakosság legnagyobb számban Bonyhádon, Pakson és Ilőgyészen élt. A németek jelentős része még egyáltalán, vagy alig beszélte a magyar nyelvet. A jelentésekből nem érződik emiatt türelmetlenség. A megyén belüli mozgásuk elősegitette a keveredést és hozzá járult nyelvi beilleszkedésükhöz is.

A nyelvi elszigeteltségben élők nem értették a magyart Ó3 ez összetartozásukat, egymásra utaltságukat bizonyára csak