Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
A rokonsági kapcsolatot komolyan véve, Bezerédj István a család pénzügyi nehézségeit látva, kisebb-nagyobb kölcsönökkel segítette költő barátját. Garay János elhunyta után levelet írt az özvegynek: „Kedves Komámasz- szony! Szeretem hinni ugyan, mi szerént úgy se gondolta, hogy azt, mit boldogult férjének, az én kedves barátomnak, kölcsön adtam, valaha vissza kívánjam... boldogult barátom... minden nálam vagy utánnam találtatható kötelezvényit tellyesen eltörlöm...” Garay versben küldte együttérzését Bezerédj Istvánnak kislánya, Flóri halálakor. Haliam a hírnek gyász kongásiból A nagy csapást, melly kebledet találta, A szörnyű rablást, mellyet házadon, Elkövetett az ó év angyala, Hogy megremegett belé az ősi ház, Meg férfi kebled’ gránit temploma... Mert a mi éke és reménye volt, A testben s lélekben ékesen Fejlett virágot, szíved’ büszkeségét, Tolnánk’ virágzó Flóráját, halálos Lehelletétől elhervasztva lelted. Frankenburg Adolf arcképe A Sopron megyei, német származású Frankenburg Adolf, gyerekkori játszótársa volt Liszt Ferencnek. Nemzedéktársaival - Csató Pál, Garay János, Kunoss Endre - együtt indult költői és lapszerkesztő pályája. A Magyar Életképek c. folyóirat indításával az olvasók jelen idejű, köznapi eseményekről szóló olvasmányok - életképek - iránti igényét elégítette ki. Angol, francia, német mintára honosodott meg az új műfaj, Garay is jeles művelője lett. bából tehát három hónap alatt csak kétszer voltam künn, melly egész idő alatt mindig a készet költőm — s ha az academiától a tudott díjban nem részesülök, nem tudom, hogy húztam volna ki e csapást, íme ebben is a jó istennek virasztó gondviselése! Különös gyógyirúl estek kedves apánk vigasztaló sorai s a jó mamának szeretet teljes aggódása s tanácsai, melly utóbbiak még elég jókor érkeztek, s hasznukat is vettem. Köszönet, ezer köszönet az én jó Szüleimnek érettök. Bár soha többé hasonló helyzetbe ne jöjjünk! Nekem ugyan kijutott az 1845i újévben! De talán majd vége jobb lesz, a mi rosszul kezdődött! jóval fog végződni. A jóságos isten adja, hogy ugyancsak kedves Szüléink ügyét is, azt az átkozott pert is ezen év fejezze be, s tegye magát mindnyájunk hálájára érdemessé! S az én kedves jó Alajos öcsémet áldja meg az isten, kit szolgál, hogy e részben is vigasztalója lehet kedves Szüléinknek s előmozdítója azon véghetetlen huzamos ügynek — mellyben fájdalom én, — olly keveset tehettem mind e napig. De már most én is, ki mindig legkedvesebb bizalommal voltam iránta, erősen remélem, hogy kívánt és jó véget érend valahára. Bezerédj* úr, ki betegségem alatt kétszer meglátogatott, ismét mindent ígért kedves Szüleim mellett tenni, de fájdalom, hogy kevés Bezerédj van a hazában, Tolnában pedig csak egyetlen egy. Én e napokban egy költői levelet intéztem hozzá, mely az „Életképekben” nyomtatva is megjelent, Élórikája halálára* s azon nemes tettére vonatkozót, mellyel e derék honpolgár magát az adózók sorába iktattatni kérvén, oly dicső példát mutatott a köz adó elvének életbeléptetésére. Azóta a„nagyságos” is meglátogatott bennünket s megnézte kis keresztfiát. Alajosnak a kívánt könyvet minden esetre ki fogom eszközleni Sujánszkynál, a minthogy az Életképeket is megküldettem neki Frankenburg által, de ezért aztán ne feledje el, hogy dolgozataival viszonti szívességet tegyen Frankenburgnak*. S itt meg kell említenem, hogy az édes apa utóbbi levelének e soraiból: „úgy halljuk, hogy a P. Divatlapba stb.” azt gyanítom, hogy a Divatlap már nem jár házukhoz s így alkalmasint egy hírlap sem? Mért ezt nekem korábban nem adták tudtomra? Legközelebbi alkalommal eziránt felvilágosítást kérek, s ha van alkalmuk olvasni Életképeket, tehát a Divatlapot, ha pedig ezt olvashatják mástól, Életképeket rendelendek számukra - egyet mindenesetre el fogadandnak tőlem húgaim. Nina verse mindnyájunkat meglepett, csak rajta, rajta! Még majd ez a Garaycsalád egész művészi család lesz! Csak kár, hogy nem zongoravirtuózok vagy énekművészek, hanem mind szegény versírásra unszolja őket a Músa! Majd gondoskodom róla, hogy a vers kijöjjön. Pali sógort tiszteljük mindnyájan, a napokban itt benn volt nálunk az öreg úr Szeléről, de biz őt mindeddig meg nem lehet téríteni, s meggyőzni arról, hogy Pali jól cselekedett, midőn Pepit341 ótalma alá vette. Én azonban azt gondolom, hogy minden egy jó examen342 sikeres eredményétől fog függni, s én Mimivel együtt Pepinek szívére kötjük, járjon el lelkiismeretesen benne, hogy jó és derék bátyjának e szeretet teljes lépése azt arasson amit érdemel — szeretetet és helyeslést, ne pedig még tán neheztelést és korholást. Én Pali véleményén vagyok s nem apjáén, s Pepi is csak úgy számoljon rokon érzelmeinkre, hogy ha bátyja utasításaihoz tartja magát s azon úton lesz emberré, mellyet az neki tanácsolt. Az a művészi ábránd gőz és füst! Én és Mimi nagy tervben főzzük fejünket, melly sem több sem kevesebb, mint a nyáron egy körutat tenni Szegszárdon s Nádasdon át Pécsre - ha t. i. addig édes Szüléink még Szegszárdon lennének, s nem inkább, mit mégjobban óhajtunk, budai vagy pesti lakosok, de erről bővebben válthatunk szót majd a vásárra érkező alkalmakkor. 341 Babócsay Mária testvéröccsének családi beceneve. 342 vizsga 124 ♦ Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853
