Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)

A szülőhely vonzásában

vásárra el nem készült... A szegszárdi bor, hallom, csakugyan dicső lett,... Ürmösö- det orvosom itta meg, s nem győzte magasztalni...”69 Költőnk jó barátságban volt Szekszárd híres boraival is, mindig örömmel fogadta a kamráját gazdagító befőttek és más élelmiszerek mellé csomagolt borküldeményeket. Megénekelve a hazai dombok jóízű termését, híressé tette azt a szülővárosában szívesen felhangzó szép költeményben:

Mint a legszebb két leányszem, Mint a nyájas őszi ég,

A szegszárdi szőlőfürtnek Szeme ollyan tiszta kék;

S hogyha már szőlőkorában Illy varázsjátékot űz:

Hogyne volna hát borában, Hogyne volna égi tűz!

Töltsd pohárba és csodát látsz! Színe mint a bikavér,

S mégis a gyöngy, melly belőle Fölragyog, mint hó, fehér.

És a tőke, mellyen termett, Nemde, olly zöld, mint a réti Hol leled föl szebben együtt Szép hazánk’ háromszinét?

Ha sűrűn tölt a szegszárdi,

Hát ne bánja senkise!

Mert hazája színeivel Honszerelmét szijja be!

Ha szegszárdi borral élne Minden ember, mint te és én; Nem rágódnék annyi hernyó Nemzetünk’ szent törzsökén.70

69 1846. november 16. Orvosa, dr. Kovács Sebestyén Endre, nagy gonddal ápolta barátját. Garay sokat köszönhetett neki.

70 Szegszárdi bordal. Részlet. Garay, 1854. 100. p.

Garay emlékkönyv ♦ Garay János szerelmei« 23

Pestről Tolnáig közlekedő hajók kikötője