Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)

A szülőhely vonzásában

„Emitt a Várdomb, mellyen ős időkben Szent Benedeknek állt kolostora...”59

A SZÜLŐHELY VONZÁSÁBAN

A templom alapkövét 1802. május 27-én tették le. Kíváncsi szemek elől rejtve, a főoltár mögött áll egy emléktábla: Olvasó, ha tudni óhajtod, mikor emeltetett ez a templom? Ki volt akkor az uralkodó és végül a nép vezére? Megtudod, ha elmozdítod a márványt. Élj soká.

Amikor 1794. augusztus 7-én„felszökött a piros kakas a háztetőre,” a nagy tűzvészben sok száz házzal együtt leégett Szekszárd katolikus temploma is. A hatezer lelket számláló város egyik látványossága lett az új egyhajós templom*. Felszentelésére 1806. november 23-án került sor. Egy fiatal pár esküvőjét is emlékezetessé tette ez a nap, a bátaszéki születésű 27 éves kereskedő, Garay János és a szekszárdi 18 esztendős Walter Zsuzsanna házasságkötését. Költőnk szüleié volt az első házasságkötés az új templomban. Esterházy Pál felszentelő püspök előtt tettek fogadalmat.

Garay János szülőháza

Emléktábla a szülőház helyén

1

1

1 Itr sziMetett GARAY fészkéből itt kele szárnyra ' Könnyű pacsirta gyanánt é$be ropitni dalát Hallja egész ország s örömében reuteU fészek Mert dala honszeretet mert dala hő szerelem.

Bat, Janya és Leányvár (Részlet)

Ott bolyongtam egykor én is - Ott daloltam egykor én E regét, mellyet szerényen Nyújt feléd az érzemény. - A hazából van ez véve,

Louise! Te szép hol születtél,

Hol koromnak gyermekéve Nékem is szelíden él.

S ha amott a Várhegyen nézsz: Jusson eszedbe azon vész,

Mellyt Bat, Janya, Leányvár Szép hazádból elő tár...

(Garay autográf Augusz Lujzához.)

Házasságukból 12 gyermek született, csak hat érte meg a felnőtt kort, a fiúk közül legidősebbként Garay János*. A Szekszárdon nagy tiszteletnek örvendő családban — az apa elhúzódó csődpere idején is - meleg szeretettel és gonddal nevelt gyermekek, egymás iránti szinte rajongó szeretetben élték felnőtt éveiket is. Gyermekkoruk idején nagy hatással volt rájuk édesanyjuk történelmet is beleszövő mesevilága, különösen Jánosra. Költői fantáziáját tőle örökölte. A szülői házhoz kötődő mély érzelmei Szekszárdnak és környékének, vízpartjainak és erdős szőlődombjainak emlékeiből is fakadtak, valahányszor e tájról és lakóiról szólt a vers. Szép példákat láthatunk erre a költővé érett és távolra, Pestre került János levelezésében. Különösen nővérével, Terézzel folytatott bensőséges viszonyuk árul el sokat a testvéri kapcsolat érzelmi töltéséből.

Garay János családi levelezéséből és öccse Alajos visszaemlékezéséből tudjuk, hogy gyermekkorában, majd pécsi diákként a Szekszárdon töltött nyári szünidőkben milyen szívesen barangolt történelmi emlékhelyeken és járta a természetet. „Tudod kedves nővérem - írjaTeréznek 1831-ben -, hogy Szegszárdon nekünk 3 hegyünk van, név szerint Bat, Janya és Leányvár*, azt is tudod, mennyire meghatódom, ha olyan régi romokat látok, hát elég az hozzá, hogy írtam egy költemény félét azokról a romokról...”60

59 Viszonlátás Szegszárdon. Sepr. 20-kán 1846. Garay, 1854. 94-96. p.

60 1831. június 30.

20 ♦ Garay emlékkönyv ♦ GarayJános szerelmei