Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
SZÜLEIHEZ432 Alajost húsz évi várfogságra ítélték, kegyelemből 10 hónap múlva, 1850-ben szabadult. Papi szolgálatra Lovászheténybe, onnan Kisszékelyre került. 1849 őszétől hosszabb-rövidebb ideig raboskodtak lázításért és más „bűnökért” szekszárdiak a vármegyeháza börtönében: Balogh József, Borovszky László gyógyszerész, nemzetőr káplán, Döme András, Farkas György, Gyöngyösi István, Koharits Alajos kereskedő, Mánik Mihály honvéd őrnagy, Simon Ferenc gombkötő, Tóth István ügyész, Tóth János, Varga Szabó József csapiár. Velük raboskodott az ozorai diadal egyik hőse, Csapó Vilmos is, akinek a fogolynapló szerinti bűne: nemzetőr ezredes. Vigasztalódjanak, oh kedves szüléink, bízzanak Alajos jó ügyében, az Isten súlyosan látogat meg mindnyájunkat, s meg fog vigasztalni bennünket. Legyenek meggyőződve, hogy mint testvér testvérért, barát barátért megtehet, meg fogok érte tenni; de nem csak érette, hanem a mi kedves, jó szüléinkért is. írjanak, oh írjanak, bár miben és mennyiszer fordulnak hozzánk, mi is ezentúl majd az új postaúton fogunk írni, talán hamarább értekezhetünk egymással. Az eddigi útban 5—6 nap, összevéve mindig 12—14 nap veszett el. Csókoljuk édes anyánk és apánk kezeit, Fanni hugunk s ebben már Alajos izenete és csókjai is benne vannak. O is vigasztalást küld és Isten áldását kéri kedves szüleire, kik általa megszomoríttattak, de reméli, újra megvigasztalhatni fognak. Isten áldja meg mindnyájukat, szerető fiúk Garay János s. k. Pest,jun. 10.1849. Kedves Szüléink! Nina hugunk haza utazván, el nem mulaszthatom, hogy általa pár sorral ne tudósítsam kedves szüleinket, annál inkább is, mert ezt úgy is oly rég nem tehettük a német hadsereg miatt. Ninának nincs maradása, mióta Alajost innen elvitték,433 434 szüntelen haza sovárog, édes szüleit láthatni, de Bésánné asszonyság is sürgetőleg hijja, mi tehát szárnyára eresztjük őt utazzék szerencsésen s adjon Isten neki szebb és jobb állapotot, több megelégedést, mint nálunk talált, ezt tiszta szívemből kívánom neki. Mi legközelébb megint különféle csapásokon mentünk át, feleségemet az ágyból kellett kocsira tenni, hogy Pest ágyuztatása elől falura menekedhessünk. Most hála istennek az asszony is egészséges s megint Pesten vagyunk; az ostrom által a vándorlási költséget leszámítva, más kárt nem szenvedtünk. Anti öcsénk mint zászlótartó zászlóaljával szinte Budán volt az ostrom idejében, de a rohanásban részt nem vehetett máshová lévén zászlóaljával rendelve. Ostrom után újra találkoztunk, s így mint szemtanú tudósíthatom kedves szüléimét életéről és egészégéről; Budáról fölfelé indíttattak s épen tegnap vevém hírét, hogy Érsekujvárott (Nyitrában) van jelenleg zászlóaljával s már alkalmasint mint hadnagy, mint ezt nekem egy tiszt társa beszéli. Szegény Alajos* öcsénket már Eszékről is elvitték s jelenleg, mint értesültem, Uj Tradiskában tartatik a katonai határszélen, mind arra mutató körülmények, hogy elleneink nem sokáig tartják már magokat s Alajos fogsága már csak rövid ideig tarthat, de itt Pesten is teendek én lépést a kormányzó elnöknél iránta, hogy ha a foglyok kicseréltetése vagy váltása jő szóba, az ő neve is ismertessék s tekintetbe vétették; de tán erre sem lesz szükség s őt hamarább is kiszabadítják győzelmes sergeink. Legnagyobb s leghathatósabb ellensége úgy is meglakolt már. Mind ezek vigasztalásokra szolgálhat kedves szüléinknek. Ha pedig kiszabadul, szenvedései az ország kormánya előtt bizonyára érdeméül fognak tekintetni s így a legszebb jövőnek nézhet még elébe. A mi minket illet, mi hála istennek most mind egészségesek vagyunk s nekem is a sok hányattatás után nyugodtabb óráim vannak s újra egyre másra kilátásaim; tanodánkban is nem sokára megkezdjük a működést, most mi is vizsgálat alatt vagyunk s ennek lefolytáig fizetésünk is felfüggesztetik, de ez csak formálitás, veszély, kivált reám nézve, nincs benne azon egy kellemetlenségen kívül, hogy fizetésemet későbben kapandom ki e hóra, mint különben s ez az oka, hogy Ninának sem adhattam annyi úti költséget, mint különben szántam neki. 433 TmL. GJ. ir. GA. másolatában 132-134. p. 434 Garay Alajost a szabadságharcban vállalt szerepéért 20 évi várfogságra ítélték. Több helyen raboskodott, tíz hónapi fogva tartás után kegyelemben részesült. 166 ♦ Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853
