Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
A haditörvényszék elé történt befogáskor a lázadás részeseinek számítottak az ún. pártütők és hazaárulók, akik a megérdemlett fenyíték alá vettessenek... A fenyíték 1848. november 6-tól lehetett akár kötél vagy golyó általi halál, deportálás, sáncfogság várban, várfogság és fogház, valamint pénzbüntetés. Szekszárdon (február 9.) a megyegyűlés jelszava: Éljen Kossuth, nem kell király! Harczban haldokló magyar (Részlet) Nagy s kemény volt a harcz, Vért kívánt s halált, Vére, áldozatra Engemet talált; Ah, de édes a vér S e halál nekem: A magyar hazáé Lett a győzelem!... SZÜLEIHEZ429 Windisch-Grätz’49. január 5-én bevonult Pestre. Garay Alajosnak 1849. március 18-i befogása után sűrűbbé vált a családi levelezés. Aggodalom és együttérzés hangján szóltak minden levélben. A fiatal plébánost hat heti vizsgálati fogság után Budára, onnan Eszékre vitték. Később a gradiskai várban raboskodott a Baranya megyei mozgó csapatok szervezéséért. Fogságainak helyeiről ceruzarajzokat készített. Szekszárdon márciusban már osztrák zászló lengett a városházán. leinket is meglátogatandja, hova Alajos esete után most kétszerié inkább vágyódik, hogy kedves szüleinket vigasztalja. Antal öcsémről* én sem tudok semmit, Hetényi levele után pár nappal itt volt Pesten, de mindjárt el kellett menniök. Elláttam őt sok jó tanáccsal s nem hiszem, hogy bajba keveredik. Bakonyi ur nem volt nálunk, majd Nina fel fogja őt keresni. Mi hála istennek mindnyájan egészségesek és jól vagyunk, s remélem, nem is lesz bajunk. Szállásomat megtartottam, talán vásárosok is fognak érkezni Mágocsról, ezekkel is tudósíthatnak bennünket s addig, remélem, Alajosról újabb s örvendete- sebbet fognak írhatni. Ha én tehetnék érte valamit, írják meg, s be fogom bizonyítani, hogy igaz és jó testvére vagyok, de aztán ő is hallgasson szavaimra. Ha kedves szüléimét akármi baj éri, tudósítsanak, s a miben lehet, segítségökre leszek s nem fogom feledni, hogy hozzám egész életökön át mindig oly jók voltak. Az isten vigasztaljon meg mindnyájunkat s újra és újra kérem, ne csüggedjenek, ő, ki meglátogatott bennünket, meg is fog újra vigasztalni. Végre gyermekeim számtalanszor csókolják a nagypapa s nagymama kezeit s Fáni nénit, feleségem és Nina pedig különösen vigasztalják a jó nagymamát s részt vesznek anyai fájdalmában, amit én is forró szívemből aztán maradok mint eddig változatlan indulattal kedves Szüleimnek szerető fiuk Muki Pestről öregebb Garay János urnák Garay Alajos mocsoládi lelkész úrnál, tisztelettel. Mágocson át Mocsoládon /Baranyában/ Pesten, mart. 26.1849. Kedves Szüléink! E folyó hó 18kán kelt levelöket vettük, már akkor tudomásunkra volt, hogy Alajos itt van*, ő is tudja, hogy itt létét tudjuk, arra azonban még máig sem kaptunk engedel- met, hogy meglátogassuk, azonban meg van az is ígérve, mihelyt ki leszen hallgatva. - A báró úr nincsen már itt, s így nem sokkal segíthetjük őt, a mi azonban tőlem telik, megteszem, míg vagy Terkától vagy bárónétól segedelme érkezik. A püspök úrhoz is igen-igen szükség lesz, hogy minél előbb még egyszer elmenjenek édes szüléink s kövessenek el mindent, hogy magas pártfogását ki nyerhessék, mielőtt elítéltetik, mert aztán már késő lesz; én is könyörgeni fogok neki egy levélben, csak hogy kedves szüléinkének nagyobb hatása lehet, s leszen is bizonynyal. Meg nem foghatom, mit követhetett el, vagy legalább mivel vádoltathatott a szegény fiú, de minden esetre valami igen terhelő lehet ellene. Azonban, mióta csak a központi vizsgáló bizottmány működik, sok jelét adta annak, hogy a vádlottak iránt sok igazsággal és méltánylattal volt, s így remélhetjük, hogy Alajos kihalgattatásánál is az fog történni, én legalább nem hihetem, noha a fiú fiatal és heves vérű, valami ollyast követett volna el, mi őt nagyobb bajba keverné. Bízzunk a jó istenben! Nina még folyvást nálunk van, a minap ő írt kedves Szüléinknek postán, de mivel édes Apa nem említi, hogy tőlünk leveleket kapott, szeretnők tudni megkapták-e Ninának e levelét, valamint tőlem is egyet, sőt kettőt január óta. Ez volna már most a harmadik. Tudósítgassuk egymást minél gyakrabban édes szülőim, ha egyebet nem, legalább azt tudjuk egymásról, hogy megvagyunk. De most csak szegény Alajosért segítsünk össze. Irtunk Terkának és a bárónénak is. Mi egyébiránt egészségesek vagyunk, lényeges bajunk nincs, de a jövendőbe aggódva nézünk, napról napra nagyobb a drágaság s kevesebb a kereset. Ha valami 430 430 TmL. GJ. ir. 793. 164 ♦ Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853
