Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
volna is, miért szöktem volna én, ki soha politikában részt nem vettem, e pályán nem működtem'1 írói pályán? Azon csak három istennek áldoztam, a szépnek, jónak és igaznak; e három istent minden kor, minden nemzet fogja tisztelni; mely miveltséget igényel, s így isteneimre, kiknek áldoztam, bátran hivatkozhatom s fejemet nyugton hajtom védő pajzsaik alá. Tanári tisztemet is az egyetemnél, úgy fogtam fel, hogy maradjak; valamint családapai kötelességeim erre intettek. Ha azonban hitemben és kötelességeim tudatában mégis csalatkoznám, s bármi veszély érné személyemet, engedd e testvéri szózatot szívedhez jutni, s vedd három kedves gyermekeimet és jó nőmet atyai pártfogásodba. Tankönyvemnek félignél tovább elkészült kéziratát, valamint Sz. László czímű nagy hőskölteményemet*, mely- lyet a 9ik énekig vittem, a te gondjaidba ajánlom. Mennyi véres verítékem! mennyi örömem és fájdalmam van ebben lerakva. Úgy hiszem, csonkán és befejezetlenül is méltó leszen, nemzetem figyelmére. Isten áldjon meg benneteket, édes jó öreg szüléimét s honlevő minden testvéreimet, csókolunk benneteket mindnyájan sok ezerszer. Nina velünk tűrendi jó és rósz napjainkat. Antit jó csillaga vezérelje. Ölel szerető testvéred Muki U. i. A mint a levél keltéről láthatod, e sorokat már 6án valék hozzád elindítandó, de körülmények gátoltak benne. Azóta nem sok változott itt, s mint láthatod máig megvagyunk, de még az árkot át nem ugrottuk. A kormány bizodalom ébresztőleg működik, a két főváros csendes és nyugodt, csak az e napokban megkezdetett befoga- tások rendíték meg többek nyugalmát. Azonban e befogattak száma még eddig nem sok, s minthogy a vizsgálódások rendes törvényszék előtt folynak, mellynek felállíta- tása a közönségnek falragaszok által, tehát nyilván adatott tudtára, igazságtalanságtól nem igen lehet tartani. Ninát Bésánné Szekcsőre akarja s már két ízben írt érette; Nina igen kész elmenni; de mindeddig lehetetlen volt nemcsak alkalmat, de postakocsit sem találni. Maga az ifjú báró is, ki itt tölti a telet, gondoskodik elszállításáról. Bésánné és Terka Pécsett vannak. Pesten, jan. 22én 1849. Muki Pest, febr. 19én 1849. Kedves Szülőim! E perczben veszem levelöket s azonnal válaszolok, talán még ma mehet el levelem. Isten látja lelkemet, a csapástól, melly bekövetkezett, én is rettegtem; de bízzanak édes szülőim az Istenben, ki mindnyájunk felett virraszt, s nekem erős hitem, hogy Alajos, mihelyt ögye meg lesz vizsgálva, ismét szabadon fog bocsáttatni, hiszen ő sem a felség, sem az uralkodó ház ellen nem írt semmit is, mennyire én tudom, s csak az ilyenek ellen van szigorúbb eljárás. Panaszkodik édes atyám, hogy sem én, sem Nina nem írunk; ez lehetetlen volt, mert a posta nem járt, alkalmat pedig hírből sem láttunk már hónapok óta; ezt annál inkább elhihetik, mert Nina már január elején szólíttatott fel Bezsánné által, hogy menne Szekcsőre, azonban alkalom hiánya miatt még mind e peczig itt van nálam - most azonban úgy hisszük, miután már Baranya is hódolt, mint halljuk, az utak nemsokára megnyílnak, nemsokára elindulhat s útközben alkalmasint kedves szü- 429 429 TmL. GJ. ir. GA. másolatában 126-128. p. Közben a plébános Garay Alajos nemzetőrka- pitány lett. Baranya vármegye több falujában tanította a fegyverek kezelését, mely „bűnért” 20 évi várfogságra ítélték. Bátyja kérését teljesítve, később ő gondoskodott a beteg és 16 éves korában elhunyt Ákosról (1838-1854). A szülők szekszárdi nyughelyének fedlapja már nem látható, de fennmaradtak az Alajosnak köszönhetően rávésett búcsúsorok; Ötven évet együtt töltött hü párt föd e sír itt, És e szerény emléket gyermeki hála tévé rá. Míg föl támad a hü pár, béke lebegjen e síron! Papi szolgálatának utolsó helyén, Dunaszekcsőn nem maradt utána sírhely. Csak azt a verset őrzi a család históriája, amelyet önmagának írt: A ki e sírban nyugodtan alussza most a por álmát, Várva az isteni szót, melyre új életet ölt; Vajmi keményen bányta-vetette a sors keze, jutván Sok küzdelme után végre e hantok alá! Két jelzője vagyon csak: honfi és író - s ez elég is. Mind a többi merőn, bármi az, emberi sors! J kit*, Szent László 2 (Részlet) Dicső László királynak emléke szent nekünk, Nagy és szép életéről híven emlékezünk, Korának büszkesége, honának csillaga, Csatákban félsereggel felért ö egy maga. Mint csillagok közt a nap kivált tekintete, Erőben és szépségben nagy hősi termete, Ki a midőn megállóit közötte serginek, A legdelibb vitézt is vállal haladta meg... SZÜLEIHEZ428 Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853 ♦ 163
