Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
T.cz. Garay János urnák különös tisztelettel. Szegszárdon Pest, mart. 15kén 846. Kedves Szüléink! Szeretett Terka testvérünk egy héttel tovább mulatván Pesten, nálunk sokszor megfordult s igen jól töltöttünk vele néhány órát, sokat beszélgetvén egyszersmind kedves Szüléinkről is, s a magam viszonyairól is. 0 tehát élő posta lévén, csaknem szükségtelennek tartottam, kedves Szüléimét levél által is tudósítani, de mivel már olly rég nem írtam, álljon itt legalább pár sorral annak bizonyítéka, hogy ha nem írok is olly gyakran mint kedves Szüléink tán kívánnák, sőt magam is óhajtanám, azért a régi tisztelettel és szeretettel viseltetni kedves Szüléink iránt soha de soha meg nem szűnünk. S valahányszor nem írunk, annak bizonyára nem az az oka, hogy bajunk van, hanem éppen az ellenkező, csak ezt gondolják s bizonyára a legjobbat fogják rólunk gondolni. Ugy-e bizony, hogy a disznó-bördőt sem köszöntük még meg? pedig mennyi jó falatot ettünk belőle, s mennyiszer áldotta értté a jó nagy mamát Mimi, ki igen meg volt általa lepetve, mert ilyesmit még sohasem látott, s így nem is evett, de elősszörre is különösen megízlelt. Sajnálattal értjük, hogy hurczolkodni fognak, s Mamának nem sok öröme van az új szálláshoz, de reméljük majd megvigasztalja a hozzá szokás. Mindennel így van az ember. Mi megmaradunk jövőre is jelen szállásunkon. Azt sem írtam még meg, hogy Ákos az új év óta iskolába jár s igen szép előmeneteleket kezd tenni mind olvasásban mind írásban. A Gizi a kisdedóvóba jár, hová májussal Dezső is követni fogja, ki itthon már is mindent eltanúlt a nagyoktól s nem tudom mit fog még ott tanulhatni? Legalább gyerekek közé jut. Ninához Miminek egy kérése van, aziránt nem volna-e kedve pár hónapra vagy továbbra is Pestre feljönni, mit neki bővebben Terka lesz szíves előadni, mert nekem zárnom kell levelemet. Csókoljuk és tiszteljük mindnyájan mindnyájokat, maradván tisztelő fiók Kedves Szüléinknek Muki Pest, mart. 17kén 1846. Kedves Öcsém! Utóbbi leveledet, igen is, megkaptam, a benne foglalt váltóval együtt, melly á minő váratlanul, olly kedvesen jött, mert mikor nincs nekem pénzre szükségem? S kiváltképen, kedves az, a mit versemért szoktam bevenni. De ennek már vége van; az utósó öt kötetet a napokban vitte el tőlem Emich s így, hacsak egy második kiadásból nem, ebből már nem húzok jövedelmet. Második kiadás! de mikép merjen effélébe fogni gondolkozó ember, midőn a gondolatlanság legújabban úgy elárasztja verseivel könyvkereskedési piaczunkat, hogy a versek hitelét és becsét ma holnap egészen tönkre juttatja, avagy nagyitom-e a dolgot, ha azt mondom, hogy majd minden hónap egy- egy új versgyűjteményt hoz, s kell vagy nem kell, versözönbe fúlasztanak? De van is aztán keletök. Alig kel el belőlök 10-15 példány. Kivétel ezekből mindenesetre Petőfy, kinek munkái jól kelnek; valamint Császár verseinek második kiadása, mellyre magán utón is annyi előfizető gyűlt, mennyit nyilván utón nem szoktak igen elérni. Még legjobb költőink is. Tompa Mihály* Népregéi szinte jól, sőt váratlanul jól keltek, mit meg is érdemlenek, no de ez nem lyrai gyűjtemény, s az epico-lyrai vagy is 384 385 384 TmL. GJ. ir. 779. 385 TmL.GJ. ir. 780. SZÜLEIHEZ383 GARAY ALAJOSHOZ384 Tompa Mihály (1817-1868) bölcseletet, jogot és teológiát tanult, de a jogi pálya lehetőségét gyorsan elvetette. Verseit közölte, regéket, mondákat gyűjtött. Garay halálának évében (1853) jelent meg a Virágregéi és a verseinek második kötete. Kazinczy szerint (Újabb kori ismeretek tára. 1855. 357. p.) Tompa az irodalomban a szokott úton járt szokatlanul. Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853 ♦ 143
