Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
jobbnak véltem véleményem közlését akkorrára halasztani szóval, mit leírnom eddig nem lehetett, miről, ha nem csalatkozom, már előbbi levelemben is tettem szót. Röviden: véleményemmel nem vagyok készen, a szóbeli előadás reményéről le kell mondanom, s te a kéziratod mindinkább sürgeted, így tehát re infecta 370vissza kell küldenem azt, bár mint sajnálom is, hogy a mi egyiránt volt mindkettőnk kívánsága, végre sem teljesíthettem. De hogy egészen szó nélkül ne hagyjalak, halld általános nézeteimet, miket füzeted átolvasásánál s gyakoribb lapozgatásánál magamnak abstraháltam,371 vagy még inkább mik mintegy magoktól első pillanatra felötlöttek. Őszintén s épen azért, hí- mezés nélkül, keményen talán /neked/, de remélem nem igaztalanul szólok: E versek úgy a mint itt vannak, egybegyűjtve és osztályozva, összeskiadásra - nem valók, velők többet ártanál, mint használnál nevednek, meg mondom miért. Egyes vers vagy költemény, midőn kiadatik s olvastatik, szép és jó tulajdonai miatt vétetik fel s kedveltetik meg, megitéltetik úgy a mint van, egy magamagáért és maga körében s hogy úgy fejezzem ki magam, önmagához mérve: összes kiadásnál ellenben sokkal magasabb szempont áll elő, e vagy ama mű becsének megítélésénél: ott minden egyes mű, de különös, az egész gyűjtemény, az egész irodalom fennállása szempontjából méretik, s milly hamar ki van mondva a halálos ítélet egy bár milly jól és szépen fejlő de még ki nem fejlett talentom372 művei felett, kivált lyrai költőknél, lyrai költészetünk jelen állásában, hol a szerelmi dal úgy van megírva, mint azt Himfy, Kölcsey, Vörösmarty* megírták; a fenszálló óda, v(agy) hymnusz, mint azt Berzsenyi, Kölcsey, s ismét Vörösmarty, a ballada, mint azt Kölcsey, Kisfaludy K(ároly) s Vörösmarty megírták. A te költeményeid körülbelöl e három fajából állnak a lyrai költészetnek s fogod-e vagy csak magad is hinni, hogy akár szerelmi v(agy) szívpoesisod,373 akár komoly szállon- gású dalaid vagy balladáid még most lyrai költészetünk egészében fokot képeznek, képezhetnek? pedig édes öcsém, ezt kell ám tekintened, s tekinti a világ is, akkor, midőn összes gyűjtemény nyel lépsz elébe. Másokra ne hivatkozzál, kik tán nem e szempontot tárták verseik kiadásánál: kiknek művei által az egész akár egyben akár másban s akármi csekélységben által nem nyert haladást - azok munkái hiába jöttek ki, habár duplaveliren374 s aranybetűkkel jelentek is meg. Én tehát, hogy röviden összevonjam, minden esetre koránlom még költeményeid kiadását, még pedig mind nyelv, mind technika, mind költői tartalmuknál fogva. Ha csak egy estét együtt tölthettünk volna sokra figyelmeztethetnélek édes magyar nyelvünk dolgában, mellyet, kivált a költőnek gyökeresen kell ismernie, annak szellemébe más felől bájaiba és erejébe igen csak avatva lennie, de ezekkel presenter375 élnie is, kell, hogy tudjon. A techikában mind a mértékre mind a rimelésre nézve igen nagy ráspolyra van szüksége nem mondom mindnyájának, de nagyobb részének bizonyára. Költői becsökre nézve végre szinte több mondandóm volna. Én egy költőtől elő- szer is azt kívánom, úgy találtam t. i. kedves öcsém, hogy összes kiadásra még igen kevés a különféleség verseidben, a kár a bennök uralkodó érzelem, akár az eszmék, akár képek és festések s így a phantasiára nézve. Kevés benne vagy épen hiányoznak belőle egy magasztos kebelnek szépre, nagyra lángolón szelleme, a kor uralkodó eszméi, lelke még igen ritkán s kevés helyen tükröződnek vissza költeményeidből, ezek A 18. század végétől alakultak irodalmi diáktársaságok. Nyelvünk művelése és a szép beszéd tanítása céljából ún. örömünnepeket rendeztek pl. Debrecenben, Eperjesen, Kolozsváron, Nagyenyeden, Patakon, Pesten az evangélikus lyceumban, Pozsonyban, Sopronban. A nyelvet pallérozó társaságok meghívták a kor ismert szerzőit, köztük Garay Jánost is, akinek verseit szívesen szavalták Kölcsey, Petőfi, Vörösmarty és más népszerű költők műveivel együtt. 370 dolgavégezetlenül 371 elvonatkoztattam, leszűrtem 372 tehetség 373 költészeted 374 selymes papíron 375 ajelenben, most Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853 ♦ 137
