Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
Pestről Adassák Garay János urnák különös tisztelettel Szegszárdon Pest, sept. 29kén 845. Kedves jó Szüléink! Minél váratlanabb volt illy szokatlan időben küldött levelök, annál édesebben lepett meg az bennünket, de még inkább a gyengéd szülei szeretet s gondoskodásnak ama gyengéd bizonyságai, melyeket a kétfülű és nagy szájú dézsa rejtett magában. Az igaz, valamit jobb szívvel küldeni s elmésebben bepakolni alig tud valaki jobban, mint a mi jó Mamánk: mindenikünk megtalálta benne a magáét a neki valót; én szívemből köszönöm a jóízű baraczkokat, de különösen Mimi a becses befőzöttöket, Gizi a babamkát s én a harisnyákat, — minden a legnagyobb épségben érkezett fel, még csak a szőlők is. Uj bizonysága, hogy ha valaki valamit küldeni akar, küldheti azt a legmesszebb vidékről is, csak igazi akaratja s szándéka legyen küldeni, a szeretet és gondoskodás elméssé teszi az embert annak elküldési módjában. Köszönet, szíves és meleg köszönet tehát még egyszer a kedves ajándékokért, bár csak viszonozni tudnók azt. Azonban legalább egy kis czukort fogadjon el a mama, viszonti szívesség fejében, mellyet íme ide csatol neki Mimi. Múlt vásári alkalommal vett levelükre írt válaszomban /talán az egyetlen egy, mellyet életemben előre s annak idején készítettem el/ itthon maradt. Lám, az sem mindig jó, ha az ember serény levélíró. E válasz által arról kellett volna tudósítatniok kedves Szüleimnek, mit tehát most vesznek csak, hogy t. i. mind Babócsay Pepi, mind Kristofek Feri által küldött leveleiket megkaptuk, s belőlök örömmel értettük, hogy mindnyájan egészségesek s napjaik nyugodtan s elégedetten folynak. Vigasztaltam abban kedves Szüléimét Anti öcsém iránt is, ki miatt aggodalomban látszanak lenni, hogy azért marad Párisban, mert nincs költsége a haza jövetelre. Azonban ő világosan azt írja nekem, hogy nem általában, hanem csak a nyári szakban szűkült meg keresete; egyébiránt őt én soha sem féltem, az ollyan világra termett ficzkó, mint ő, tud is, fog is magán segíteni. S ez csak ugyan úgy is volt, épen a napokban volt itt egy bácskai lakatoslegény, ki Párisból jött, s tőle izenetet és üdvözlést s azon jó hírt hozá, hogy jó módban hagyta őt. Lakása, mint ez új alkalommal is újra írá, még mindig a régi: Place d’Hotel de Vilié, Nro 37. Múlt levelét, mellyet a postán küldött, épen 10 nap alatt kaptam meg. Bizonyára elég gyorsan! Trucka úrnak sem hírét sem hamvát nem láttam, ha volt is Pesten, nálam legalább nem volt. Én e jó urat még csak személyéről sem ismerem, azért bizony nem kívánhatja, hogy neki 11 példányt ajándékozzak drága pénzembe került verseimből, annyi igaz. Azonban, ha lehet, a perlekedést tán mégis kerülni kellene vele, mint hallom, most jó állomást nyert a Zombai uradalmi ügyészséget, tán hajlandóbb lesz most tartozását teljesíteni, azaz csak 10 példányért, mert a 1 lik neki ajándékul ment. Örültünk azon is, hogy a restaurationalis366 367 dinom-dánom legalább kedves Szüléinknek is gyümölcsözött némileg; a tett maga eléggé bélyegzi önmagát. Alajos verseit külön csomagban küldjük, s szinte köszönettel a zacskót, a dézsát is elküldenők, de mivel az mondatik róla, hogy itt fen maradhat már csak adunk neki szállást. Végre mi is mind egészségesek vagyunk; Mimi és gyermekeim csókolják kedves Szüleim kezeit, s csókolják a leányokat, kedves testvérinket Fánit, Ninát és a távol, de SZÜLEIHEZ365 Garay Antalnak párizsi élményeiről szóló beszámolójára is hivatkozva, Nagy Csaba tanulmánya részletesen szól a magyar vándoriparosok külföldi útjairól. (A magyar vándoriparos szervezkedés kezdetei Francia- országban.) A magyar nemesség fiataljai tanulmány utakat tettek Európában és emlékeiket megírva hozták haza a tapasztalatokat. Hasonlóan nagy számban keltek útra a vándoriparosok is, gyakran több évig maradva távol. Munkát vállalva gyarapították mesterségbeli tudásukat. így tett Garay Antal is. Egyike volt azoknak, akik Pest, Pozsony, majd hajóval Bécs felé indultak Párizsba. Szitás mesterségének gyakorlása mellett Tárogató címmel lapot is szerkesztett a Párisi Magyar Jótékony Egyesület tagsága számára. A Republikánus Társaság tagjaként szerzett közéleti ismereteit hazai földön is hasznosította. 366 TmL. GJ. ir. 774. 367 Itt: vendégfogadói Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853 ♦ 135
