Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
egészséges vagy s hihetőleg készítettél költeményt a természetvizsgálók üdvözlésére, mint tervben volt? El ne mulaszd, hogy belőle legalább egy példányt ne küldj, lesznek ott elég pestiek, ott lesz Vajda is. Ezúttal levelet is óhajtva várok tőled, tudod-e, hogy rég nem írtál? Hát az Őrangyalba készítettébe már valamit? El ne maradj belőle! A Kisfaludy-tár saság által kitűzött Marczibányi-féle pályafeladat alatt mindenesetre verses munka értetik, költői beszély! Hanem, komám, ez nagy fa ám, ha fejszédet belé vágod. Nálunk van is nincs is még; Göthe munkáiban találhatsz, az a Herman und Dorotheim is, Uhland is írt, de legjelesebbek Byronéi; ezt német fordításban is megkaphatod hihetőleg Pécsett is. Jó lesz egy párt mustrául elolvasni, annál inkább, mert tagok is készülnek rá pályázni, s ezek közt van ám egy pár jóerű ficzkó. Szüléinkről még nem hallottam, ha tudsz róluk, kérlek írj kérlek ő róluk is, írd meg nekik azt is mit itt újat magamról írtam, ha — nem restelled, nekem elég, hogy egyszer leírtam; én mióta mindennap körülem látom őket, t. i. arczképeiket, olly otthon érzem magam olly jól közöttük, hogy eszembe sem jut nekik írnom, pedig ma sem tehetem ezt, mert már kifogytam az időből, s új kedvet levélírásra mikor kapok? nem tudhatom, mert hiszen már hires vagyok ebbeli classicai restségemről. — Még egyet! Sok keserűség és baj közt e hetekben két kis hír örvendeztetett meg, — első, hogy egy távol megye, hol soha sem voltam, hol senkit sem ismerek, t. i. Bihar táblabírói czím- mel tisztelt meg, második egy hasonló megtiszteltetés, melly erre pár hét múlva következett Zala megyéből. Mind kettő puszta czím, s korunkban már igen is jelentéktelen, a hozzái könnyenjuthatás és mindennapisításért, de én mégis örvendek rajta, mert írói munkásságom méltánylásául kell mindkettőt vennem, s írók közt mégis ritkábban osztották még e czímet, melly némelly birtokos pipás nemes embereknek, ha néha nem is tesznek egyebet a megye dicsőségére, mint, hogy nyulait s rókáit vadásszák agyon, zsákszámra osztogattatik. Ha Petőfi volnék, rég dobra ütötte volna V. I. ezt is lapjában, de most rólam mélyen hallgat, még csak munkáim megjelenéséről sem szólt, sőt mi több /ritum teneatis?/364 365 azon fényes boszút követte el rajtam, hogy ki előbb aczképemet „koszorús Garaynk” arczképe czímmel ajánlgatá új előfizetőinek, most a „koszorút” lerántotta fejemről, és áll azóta stereotyp „Garay arczképével.” Szegény koszorú! mit mondjunk erre egyebet, mint a mit az öregjób mondott: „Ö adta, ő el is vehette!” Isten áldjon meg, mert nagyon utolért a kaczagás! Ölel barátod Muki Garay táblabíróvá kinevezése előtt Borsod vármegyében Bezerédj István A Haza köz javára s a Nemzet köz boldogsága előmozdításában szerzett érdemeiért kapott hasonló címet. Tolna vármegye Kölcsey Ferencet választotta halála előtt pár hónappal táblabírájának, kinek érzékeny hazafisága, nemzeti tiszta buzgalma méltánylásával koszorús költőnket is méltatjuk és magasztaljuk. Pest, aug. 9kén 1845. Kedves Szüleim! Jelen válaszomat akarva halasztottam egy kissé tovább, mert be akartam várni az időt, mellyben egyszersmind a mi édes jó Mamánk névnapját is megüdvözölhessük. Szándékom ugyan az volt, hogy e napot családommal együtt otthon édes Szüléink körében töltsük el, t. i. a természetvizsgálók gyűlésére magam is lerándulni szándékoztam Pécsre, a gyermekeket az alatt Szegszárdon hagyván. Azonban körülményeim másképp akarták, s én e szép reményről, mint már oly sokról ez életben, ismét elestem. E darabka papír legyen tehát tolmácsa érzelmeimnek s vigye meg hű szolgaképen az én s egész családomnak igaz, őszinte s melegen érzett üdvözletünket, a mi közösen szeretett édes- és nagy Mamánknak, hogy az Úr Isten őt, mindnyájunk örömére, SZÜLEIHEZ364 364 a szokást megtartsátok 365 TmL. GJ. ir. 773. Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853 ♦ 133
