Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
alatt egy kr. keresetem nem vala, a Jelenkorba dec. 4-ke óta egy betűt sem írtam s az istenre kérlek az ottani naplókat valahogy nekem ne tulajdonítsd, azokat most más írja, mint észre is vehetéd; az én jegyem ez: i s ha ezt látod, csak akkor leszek ismét a Jelenkornál. Ellenben Frankenburg Életképeiben kezdtem a múlt héten egy állandó s folyórovatot Hírlapi méh, melly egy rendes hírlapi szemle akar lenni. A jövő pos- tafordulattal küldj a postára s hihetőleg lesz számodra az Életképekből egy példány, mellyet Fankenburg által szándékom számodra küldetni, de még Frankenburggal előbb beszélnem kell, azért írom,„hihetőleg ”, de nem kételkedem, hogy Fr(ankenburg) küldeni fog, miután nevedben dolgozótársul foglak ajánlani. Ezt annál inkább vélem tehetni nevedben, miután magad szólítasz fel, hogy adnék tanácsot, mellyik lapot válaszd munkásságod teréül; én tehát a tanácscsal az eredményt is összekötöm mint látod remélem, nem fog ellenedre lenni. De aztán küldj is ám dolgozatokat. Vachot alkalmasint azért szüntette meg /mit én eddig nem tudtam/ lapodat, mert kényelmesebb munkatársai közé tartozál. Episztolád iránt beszéltem vele, azt n(em) ő, hanem Sándor testvére /kit a költemények bírálatára megkért/ utasította el, mint mondja leginkább azért, mert épen akkor érék egymást a sok üdvözlő s köszöntő vers, mellyel egy pár író köszöntgeté egymást, a mi végre nagyon is familiáris irodalmat idézne elő, még pedig a költészet rovására. Vond ki belőle magadnak, mennyi itt a való. Én egyébiránt, hiszem, hogy a költeményben lehetnek gyengébb helyek is, de hisz a velem közlötték volna, majd segítettünk volna rajta. Midőn az Életképeket ajánlom munkásságod teréül koránsem mondom vele, hogy azért, ha kedved tartja, a Pesti Divatlappal felhagyj; én is mind a kettőnek írok. A” melly kérdést egy kívülem még más Garayról teszesz, arra nem adhatok kívánt választ; meglehet, hogy van, mert már engem is kerestek legközelebb több ízben egy bizonyos Garay helyett, egyszer plane hamisbankói ügyben is, de természetesen nem én voltam kit kerestek. Én nem csak egy kereskedőt ismerek illy néven. Verseim eladásában tanúsított buzgóságodat, valamint szép újévi üdvözletedet, mellyre egyszersmind apai kötelességemre is figyelmeztetsz kéz alatt szívesen köszönjük s csókolunk mindnyájan. Látod, hogy több nem fér ide, a többi szívében van szerető Bátyádnak Muki SZÜLEIHEZ339 Kisfaludy Károly (1788-1830) 16 évesen hadapród az egyik pesti gyalogezredben, de öt év múlva otthagyta a katonai pályát. Képzőművészetet tanult Bécsben.„Ott több ismerőst találtam, kik híven segítettek erszényemet kiüríteni. Csupán 6 aranyat voltam képes kimenteni a viharból, mely egyik vendéglőből a másikba, egyik mulatságból a másikba vitt”- közli egyik baráti levelét Kerényi Ferenc (Bp., 1983. 850. p.). A tatárok Magyarországon c. műve hozta meg számára a sikert 31 éves korában. A róla elnevezett társaság a tagjának, majd a titkárának is megválasztotta Garay Jánost. Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, L827-1853 ♦ 123 Pestről Adassék Garay János urnák minden tisztelettel Szegszárdon Pest, febr. 23kán 845. Kedves jó Szüléink! Én mai napig azt hittem, hogy kedves Szüléink utóbbi levelére válaszoltam, de f. h. 19-kén kelt becses soraik az ellenkezőről világosítanak fel, s én csak ugyan vissza emlékezem már, miképen akkor, midőn utóbbi levelöket vettük, Alajostól is érkezett egy levél s én azonnal hozzá fogtam, mind a kettőre válaszolni, de csak Alajoséval lettem készen s a kedves Szüléinknek szánt válasz fejemben maradt. S ezen nincs mit csodálkozni, mert a legközelebb lefolyt három hónap reám nézve igazán a bajoknak: innen eredt zavaromnak gyülpontja volt, s kedves szüléink, kik engem már rég felgyógyultnak hisznek, nem is tudják, hogy egész felgyógyulási örömem s élvezetem kétszeri kijárásból állott feb. 6-kán a Kisfaludy-ünnepélyre* s reá következő vasárnap egy látogatásból orvosomhoz — mellyért újra meglakoltam, nem ugyan régi bajomba, de mégis meghülésiből fejemnek származott elég súlyos bajba estem - főszaggatásba és szem homályodásba, úgy hogy újra írni és olvasni csak tegnap s ma kezdek, — a szó- 340 340 TmL. GJ. ír. 768.
