Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)

Garay János levelezése 1827-1853

fejemre vonnám kiknek, mint neked, tejó fiú, leveleik kamatjának kamatjával is adósa maradék. De hála, már kivergődtem s így /mondaná édes apánk/ szent a békesség! Tehát, mivel édes apók mondja, „szent a béke” közöttünk is, úgy-e bár?

Jó ideje már hogy prózai munkáim egybegyűjtésével vesződtem, de ebből aligha lesz valami; én istenem! Mennyi silányságot, vagy legalább érdektelent összeír az ember fiatal korában. Ha adok valamit, s hát csak kiszemeltét adjam, úgy-ei Ámbár nálunk mai időben inkább kél, úgy látszik a szemetje mint a személtje a Torzképek- ben et concortis. Előfogtam tehát félbe hagyott drámai dolgozatimat s vázlatimat, átnézék némellyeket, s úgy látszik, még is majd a pályánál maradandók. Egy históriai szomorújátékom „Borbála királyné*” e napokban készült el.

Azt hihetőleg tudod, hogy julius óta a Társalkodó s a Budapesti napló az én kezemből jő. De toliamból csak az utóbbi, amaz csak megy a régi (két olvashatatlan szó), mert kiadója úgy akarja, t. i. nem akar reá költeni, de azt nehezen tudtad még, hogy a Budapesti Híradóban a színházi szemlét is bátyád írja, pedig milly keservesen! Abban is láthatod, hogy két hónapig pauzáltam kezem miatt, mert ha nem járhattam színházba, hogyan írtam volna róla? Az olyan naplóféléket az ember szobájában is megírhatja vagy ledictálhatja, ha lábát se teszi is ki küszöbén, hát nem geniális dolgok aztán ezek? Ti azt gondoljátok ott künn, tudja isten hány pár sarut szaggat el szegény ujdonságíró hírei kutatásában, s szánjátok a szegény ficzkót, hogy esőben sárban mit töri magát mindenüvé, hol fülének, tollának egy kis abrakot várhat: pedig, hidd el, kényelmesebb emberek vagyunk, mint egy kis török basa, de szánandó csak ugyan van bennünk, az t. i. hogy ujdonságírással kell vesztegetnünk életünket és erőnket, mellyet addig is jobbra fordíthatna az ember: igen ám, mert az ember„nem csak igével él, hanem kenyérrel is” s nekem van, kikre keresni a drága kenyeret.

De nem zúgolódom, s írok még némellyeket részint válaszul, részint tudni valókról, mielőtt papiromból kifogyok. Csajághy prof. nem talált itthon s már más reggel elutazandó vala, miután nálam volt, s így sem vissza n(em) adhattam látogatását, sem általa neked nem írhattam. Hogy elégszel meg arczképemmel? Itt szörnyű különbözők a vélemények róla, egyik azt mondja hogy épen nem, a másik, hogy felette és igen jól s hat közül legjobban vagyok találva, én részemről a munkát is rosznak tartom, a hasonlatosságot sem találom benne. Majd tán egy második jobb lesz, mellyet verseim 2ik kiadásához szeretnék mellékelni. Az elsőbül már csak igen kevés példányom van, de ha vagy tízet el tudnál szerezni Pécsett az ifjúság vagy tanítók közt, küldj érte Szegszárdra, apámnál uj tíz példány van eladásra. A „szépek könyvét” Kuthy Lajos tervezte, s csak 12en fogjuk írni, kik egyszersmind osztályos részesek a belőle jövendő nyereségben. A kiállítási költségeket gr. Batthyányi és Károlyiné fedezik s igy ha nevünknek s munkánknak csak némi becse lesz is az olvasó közönség előtt, tán ebből cseppen valami nekem is t. i. a 12 apostolok egyikére engem is kiszemeltek, csak meg nejárják velem! De már most zárom a levélkét, csak azt mondom még, s ezt jól eszedben tartsd, hogy levélírói restségem korán sem szívem, hanem toliam hibája, s hogy légy meggyőződve: a milly rest vagyok az Írásban, olly gyors szívem verése, midőn rólad emlékezem s elgondolom, hogy engem úgy szeretsz, mint én téged. Szerető bátyád Muki

A Borbála királyné kegyence c. szomorújáték öt felvonásban röpít vissza Zsigmond király korába.

Egy nagyravágyó vitézzel szembeni előítélet és ugyanakkor rokonszenv, együtt adják a mű témáját.

Drámáinál korszerűbbek és népszerűbbek a Honművészben megjelent színi kritikái.

A Bánk bán vezeti arra a felismerésre, hogy a jó dráma mélyebb ismerkedés az élet problémáival: „Míg drámáink ön nemzeti életünkből nem merítenek, addig színünk a nyilvános élettel sohasem olvad egybe s publikumnak érdekes nem lehet.”

Kuthy Lajos az irodalom kedvéért hagyta abba református teológiai tanulmányait. Divatos regényíróként és Batthyány Lajos magántitká- raként lett közismert. '48-ban hivatalt vállalt a miniszterelnökségen. Erkölcsi bukását hozta, hogy a világosi fegyverletétel után az önkényuralom szolgálatába állt.

Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, L827-1853 ♦ 119